Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
persze ezért voltak azután olyan elektromos kisülések, valahányszor a kérdés egy konkrét személy körül, vagy egy olyan irányzat körül került szóba, mint amilyen a népi irodalmi irányzat, ahol a kritika és az irodalomtörténetírás egyszerre kellett, hogy a színre lépjen. Kiderült az is, hogy nagyon sok fontos kérdésre nem tudtunk még sort keríteni ennek a Kongresszusnak a során, melynek pedig az volt a fő célja, hogy a mai magyar irodalomnak, a mai magyar kritikának adjon segítséget; — ilyen volt a Nyugat kérdése, ilyen volt a Babits-kérdés, ilyen volt az egész haladó polgári örökség értékelésének kérdése. Nagyon sok kérdés maradt meg fehér foltnak és ezért nem tudom eléggé aggodalommal nézni a vitának a végső fordulatát. Itt nem arról van szó, hogy mi most egyes részletkérdésekben vitatkozzunk Veres PÉTER-rel. Nem arról van szó, hogy Veres PÉTER-nek éppen úgy szálakra szedjük egész érvelését, mint ahogyan szálakra szedte ő Nagy Péter valóban testes tanulmányának néhány mondatát. Hanem arról van szó, hogy vajon amikor mai magyar irodalmunk problematikáját akarjuk feltárni, amikor egy átfogó képet akarunk kibontani arról, hogy mit tanulhat a magyar irodalom dicsőséges történetéből, egész történetéből, mai magyar irodalmunk, hogy hol vannak problémáink gyökerei, akkor az ő felszólalása, nem kis logikai játék árán, végeredményben leszűkítette a problémát, mintha a mai magyar irodalomnak nem lett volna más előzménye, mint a népi irodalmi mozgalom, mintha ma is ez lenne irodalmunk központi problémája. Ennek ellenére pozitív értékként kell azt leszögeznünk, hogy mai egész tanácskozásunkon, és nemcsak a mai vitán, hanem mind a három napon, a régi irodalom vitáján és a kritikai realizmus vitáján is — aki figyelő füllel hallgatott, az érezhette — a szavak heve és az érdeklődés elevensége folyton mai irodalmunk problematikája felé fordult. Amikor olyan kérdések vetődtek fel, mint amelyet Koczkás elvtárs vetett fel, hogy a Petőfi-féle magatartás a József Attila által bejárt úton valósítható meg, amikor az irodalom pártosságának a kérdése nem mint nyűg szerepelt a vitában, hanem mint ami többek között a provincializmustól szabadítja fel irodalmi életünket, amikor a József Attila-i mérték 496