Klaniczay Tibor: A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Az Irodalomtörténeti Kongresszus vitái 1955. november 1-2-3. (Budapest, 1956)
A szocialista realizmus kibontakozáa a magyar irodalomban
került a központba, a »inindenséggel mérd magad« igénye az »ehess, ihass« mellé, amikor egyik fiatal költőnk mondotta ki azt, hogy a mondanivaló újdonsága és igazsága nem tűri el az elavult formát, tehát amikor nem valamiféle formai igényesség felől merült fel ez a kérdés, hanem igenis az újszerűség, a mondanivaló igazsága felől merült fel egy merész és új forma megalkotásának a lehetősége, — ezek a kérdések — mégiscsak azt mutatják, hogy irodalomtörténészeink és vitatkozó irótársaink, hallgatóink szíve a mai magyar irodalom megjobbításáért dobog. Persze hangoztak el olyan kijelentések is, amelyekkel — sok mindegyikkel — lehetne vitatkozni. Én éppen az egyik legkitűnőbb hozzászólónkkal, Bokor elvtárssal szeretnék vitatkozni, aki ugyan nagyon helyesen jellemezte a prakticista kritikát, amely a műveket túlságosan is aprólékos, napi taktikai célok szerint ítéli meg. de ezért sommásan a szerkesztőségeket tette felelőssé. Én azt mondom, anélkül, hogy a szerkesztőségekről bármi felelősséget levennék, hogy amikor mi a prakticizmus hibáiról szólunk, akkor a mi saját felelősségünkről kellene elsősorban szólnunk. Az a véleményem, hogy ha arról beszélünk, hogy sematikus, prakticista kritika is van sajtónkban, akkor azt is meg kell néznünk, vajon mi mindent megtettünk-e ez ellen és vajon mi teljes elvi és szakmai fegyverzetünkben léptünk-e a szerkesztőségekbe, amikor igazi kritikát akartunk gyakorolni. A szerkesztőségek éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket tőlünk kaptak, de mi nem teremtettük meg az elvek tisztázásával, az irodalomtörténeti munka mélyreható eredményeinek feltárásával egy nem prakticista kritikának lehetőségét, olyanét, amely persze ugyanolyan harcos, mint amilyen harcosságot a szerkesztőségek — szerintem helyesen — követelnek. Nagyon sok problémára világított rá például Spitzer elvtárs, a Kongresszus csehszlovák delegátusa, olyan problémára, amelyekre a sematizmus kérdésénél nem figyeltünk eléggé. Gondolok itt a szektánsság kérdésének arra a vetületűre, amelyet ő a szlovákiai fejlődés példájából mutatott ki. Nagyon fontos kérdés vetődött fel József Attila szerepével kapcsolatban, a szocialista realista irodalom kialakulásának kérdése 32 A realizmus kérdései a magyar irodalomban 497