Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány (Budapest, 1964)
A textológiai munka helyzete
Batsányi és Fazekas műveinek a kiadása, megindult a Petőfi-, Ady-, József Attila-, Vörösmarty-, Arany- és Mikszáth-kiadások köteteinek a megjelenése, s megkezdődtek már a Zrínyi-, Mikes-, Csokonai-, Jókai-, Juhász Gyula- és Tóth Árpád-kiadások munkálatai, mégis a tíz év alatt megjelent ötvenegynéhány kötet távolról sem elegendő. Különösen fájdalmas legnagyobb forradalmi költőink kiadásainak a befejezetlensége: az 1951-ben megindult Petőfi-kiadás utolsó kötete már 1956 óta várat magára, az Adykiadás 1955-ben megjelent első két kötete óta újabbak nem kerültek ki a sajtó alól, s különböző akadályok hátráltatták a József Attila-kiadás befejező IV. kötetének elkészültét is. De hasonlóképpen hosszú időre elakadt az Arany-kiadás megjelenése is, úgyhogy az első hat kötetet csak nyolc évvel később, 1961-ben követte a következő három, nem is beszélve a Csokonai-kiadásról, melynek munkálatai már hosszú ideje teljesen megrekedtek. A Petőfi-, Ady-, József Attila-, Arany-kiadások elhúzódása, a Vörösmarty-kiadás első köteteinek meglehetősen kései megjelenése, valamint az a körülmény, hogy legnagyobb prózai klasszikusunk, Móricz Zsigmond műveinek kritikai kiadása érdekében a munkálatok még meg sem indultak, a textológiai munka erős tematikai aránytalanságát idézte elő, mert éppen a tudományos és művelődéspolitikai szempontból legfontosabb s ezért legsürgősebb kiadások terén mutatkozott a legkiáltóbb elmaradás. Az eddigi textológiai munka a helyes kezdeményezések és a jelentős eredmények ellenére nélkülözte tehát a tervszerűséget, s nem voltak kellően biztosítva a munka egyenletes folyamatának a feltételei. Komoly problémák mutatkoztak a megjelent és készülő kritikai kiadás-kötetek színvonala, módszere tekintetében is. A Petőfi-kiadás legfontosabb része, a verseket tartalmazó első három kötet, helytelen alapelvek szerint készült, s így szövegközlése nem megnyugtató, apparátusa pedig kiáltóan hiányos. Az Arany János kisebb verseit magában foglaló két kötet teljesen összezavarta a kronológiát, s az egységes elrendezést kívánó szöveganyagot ésszerűtlenül a sorozat I. és VI. kötetébe osztotta szét. Az Adykiadás megjelent két kötete tele van elemi filológiai és szövegkritikai hibákkal, az ezekbe a kötetekbe tartozó Ady-írások közül több hiányzik belőlük, viszont számos nem tőle származó cikket Adyéként közöltek. A Mikszáth-kiadás köteteinek egy részében az apparátus mértéktelen és szükségtelen felduzzasztása keltett jogos aggodalmat. A készülő kiadások, illetve kötetek kapcsán 231