Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány (Budapest, 1964)
A textológiai munka helyzete
alapvető tudományos szempontok, így a szövegek nem az eredeti helyesírásban jelentek meg, nem volt következetes a kronológia, a kutatók számára nélkülözhetetlen tudnivalók egy része pedig kimaradt az apparátusból. Ennek ellenére ezek a kiadások mégis túl szakjellegű kiadványok voltak ahhoz, hogy nagyobb popularitásra tegyenek szert. A második szabályzat ezen igyekezett segíteni, s mivel addigra megindultak a klasszikusok népszerű kiadásai is a Szépirodalmi Kiadónál, a tudományos szempontok maradéktalan érvényesülésére fektette a súlyt. E téren helyes szabályokat alkotott, melyeken ma sincs okunk változtatni, de mégis meg kell állapítanunk, hogy ez a módosító szabályzat is egyoldalú, mert ez viszont a tudományos igények mellett megfeledkezik a kérdés művelődéspolitikai oldaláról. Ugyanis annak ellenére, hogy egy kritikai kiadás nem népszerű kiadvány és nem is kell, hogy azzá legyen, letagadhatatlan és nagyon örvendetes, hogy egy kritikai kiadás megjelenése kulturális életünk jelentős eseménye és nemcsak a filológusok szűk körének jelent örömet. Elvégre egy klasszikus író első valóban tudományos teljes kiadásának a megjelenése nem kis dolog, hanem az irodalomtörténeti kutatómunka reprezentatív eredménye, munkánk ünnepi aktusa. Egy ilyen óhatatlanul reprezentatív kiadásban, melynek alapján majd a népszerű kiadások is készülnek, minden sornak súlya van. Arany, Ady vagy Jókai vagy bármely nagy író műveit egy kritikai kiadással, ha nem is közvetlenül, de mégiscsak a nép kezébe adjuk, s nemcsak az irodalomtörténészek asztalára tesszük le. Szükségképpen felmerül ezért nagy íróink egyes helytelen vagy problematikus nézeteket tartalmazó írásainak a kérdése, hiszen még legnagyobb forradalmár-íróink életműve is tartalmaz ellentmondásokat, mindegyiküknek vannak olyan írásai, melyekkel nem azonosíthatjuk magunkat, vagy amelyek bár a maguk korában történetileg teljesen indokoltak voltak, de ma másként, rossz irányban hathatnak. Különösen a nacionalizmus problémája áll előtérben, melyről nem ok nélkül állítjuk, hogy még legjobbjaink látását is olykor elhomályosította. Petőfi egyes versei is táplálhatnak ma nacionalista hangulatot; Ady nem egy cikkén is észrevehetők nacionalista hatások; Móricz vagy Juhász Gyula néhány írásában pedig egyenesen irredenta tendenciák jelentkeznek. Tudjuk, hogy József Attilának is van két irredenta hangulatú egészen korai verse, prózai írásaiban pedig a párttal, a marxizmussal kapcsolatos problematikus fejtegetések és tévedé-233