Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány (Budapest, 1964)
A textológiai munka helyzete
legfőbb eredménye az új szövegkiadási szabályzat megalkotása. A szabályzat tervezetét Horváth Károly dolgozta ki, majd a tervezetet a bizottság többszörösen — külső szakemberek bevonásával is — megvitatta s tökéletesítette, majd 1961 szeptemberében a végleges szöveget az Irodalomtörténeti Bizottság és az Akadémia I. osztálya is elfogadta. Mivel a szabályzat teljes szövegét az Akadémiai Kiadó külön kiadványban közzétette, az alábbiakban csak a legfontosabb vitakérdésekre vonatkozó állásfoglalásait, illetve az ezek kialakulását meghatározó szempontokat, megfontolásokat ismertetem. A legnehezebb feladat kétségkívül a kiadásra kerülő klasszikusok ideológiai-politikai szempontból esetleg problematikus írásai kérdésének a rendezése. Elképzelhető lenne egy olyan megoldás, hogy ezek maradjanak ki a kiadásokból. Ezzel kétségkívül megszabadulnánk bizonyos nehézségektől, a könnyebb utat választanánk. Ez az eljárás azonban a kiadások tudományos rendeltetésének elvével szöges ellentétben állna, nagy íróinkról egy hamis, retusált képet segítene kialakítani. A problémáknak, ellentmondásoknak ilyenféle elkenése rendkívül káros következményekre vezetne. Lehetne gondolni arra a megoldásra is, hogy az olyan kritikai kiadásokat, melyekben ilyen problematikus írások vannak, csak zárt terjesztésben jelentessünk meg. Ez szintén lehetetlen, mert mégis csak feltűnő volna Ady, Móricz vagy Juhász Gyula összes műveinek reprezentatív tudományos kiadását amolyan rejtett könyvként kezelni. Ez eleve kompromittálná az illető író értékálló, haladó voltáról kialakított marxista véleményt. Ezért nincs más megoldás, mint ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy a kritikai kiadások elvileg teljesek, hogy a problematikus írásokat sem hallgatjuk el. Helyes volt ezért pl. a József Attila kritikai kiadás III. kötetének megjelentetése. Jobb ugyanis, ha a problematikus írásokat mi adjuk ki a megfelelő kommentárral, mintha azokat eltitkolva lehetővé tennők, hogy az ellenséges propaganda kijátssza ellenünk, s hogy a marxista tudomány hitelét a tájékozatlanok szemében megingassa. Az eltussolás helyett ezért a nehézségekkel való szembenézés s a kritikai állásfoglalás útját kell választanunk, ami a problematikus írások ideológiailag különösen gondos jegyzetelését követeli. A kommentárnak meg kell magyaráznia azokat a történelmi körülményeket, melyekben valamely nagy haladó írónak egy-egy vitatható műve létrejött, meg 236