Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány (Budapest, 1964)
A textológiai munka helyzete
% jék a többi kritikai kiadás ügyének megtárgyalásával, de ezzel párhuzamosan most már napirendre kell tűzni a kezdeményező, az egész munkát új, biztosabb alapokra helyező lépések megtételét. Főként három ilyen feladat vár e téren megoldásra: egy átfogó textológiai programnak, más szóval a kritikai kiadások távlati tervének a kialakítása; az e program végrehajtása érdekében szükséges új szervezeti megoldások, intézkedések kidolgozása; a tudományos textológiai munkának a magyar könyvkiadás egész koncepciójába való beillesztése, azzal való összehangolása. A távlati program érdekében mindenekelőtt azt a kérdést kell felvetni, hogy melyek azok az írók, akiknek az életművét teljes kritikai kiadásban kell közzétenni. Ez ugyanis eddig nem volt egyértelműen tisztázva, s az egyes kiadások általában nem előre átgondolt terv alapján, hanem sokszor egyéni vállalkozásokként indultak meg. Kézenfekvő volna azt válaszolni, hogy a klasszikusok, a nagy írók művei igénylik a teljes kritikai kiadást, de ez meglehetősen általános és tetszés szerint értelmezhető megállapítás volna. Másrészt végérvényes elvet nem is lehetne kimondani, hiszen a textológiai munka nem kampányfeladat s bajos volna évtizedekre előre megszabni, hogy mely magyar írók műveiből kívánatos kritikai kiadás elkészítése. A kialakítandó távlati terv tehát egy a közelebbi időkre, mintegy tizenöt évre szóló program lehet csak, s egyelőre csupán ennek alapelveit lehet körvonalazni. Véleményem szerint a kritikai kiadások kettős — tudományos és művelődéspolitikai — funkciójából kiindulva, az elkövetkező másfél évtized programjának kialakításánál azokat a klasszikus rangú nagy magyar írókat kell számításba venni, akiknek az életműve haladó irodalmi örökségünk vitathatatlan része, és korszerű szövegkritikai kiadásuk a tudományos kutatómunka számára nélkülözhetetlen. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a jelenleg munkában levő kritikai kiadások — ha megindulásuk nem is történt mindig tervszerűen — megfelelnek ennek a kritériumnak, s így a távlati tervbe szervesen beleilleszkedhetnek. Balassi, Zrínyi, Mikes, Batsányi, Csokonai, Fazekas, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Ady, Juhász Gyula, Tóth Árpád, József Attila munkássága mind haladó irodalmi örökségünk feltárása és közkinccsé tétele, mind pedig a további kutatómunka szempontjából feltétlenül szükségesnek ítélhető. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az eddigi névsor igen hiányos, s hogy a távlati tervben ezt ki kell egészíteni olyan nevekkel, mint Bessenyei, Kazinczy, Berzsenyi, 24C