Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány (Budapest, 1964)
A textológiai munka helyzete
Katona, Kölcsey, Eötvös, Vajda, Madách, Móricz, Kaffka, Radnóti. Mérlegelni kell a program összeállításánál olyan nagy alkotók kiadását is, akiknek életműve több-kevesebb problematikus vonást tartalmaz ugyan, de az irodalmi életben és fejlődésben elfoglalt kulcsfontosságú szerepüknél fogva oeuvrejük összegyűjtése, szövegkritikai és filológiai problémáik megoldása elsőrendű fontosságú. Gondolok itt pl. Kemény, Babits, Kosztolányi munkásságára. A távlati terv kidolgozásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a meglevő vállalkozások befejezése s újak indítása mellett sor kell hogy kerüljön egyes már befejezett kritikai kiadások javított új megjelentetésére is. Részben az azokban kimutatott hibák, hiányosságok, részben új szövegek felfedezése, részben a köteteknek a könyvpiacon való elfogyása szükségessé fogja tenni többek között a Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Balassi sorozatok új kiadását. A Textológiai Munkabizottság azonban határozottan állást foglalt amellett, hogy egyes kötetek vagy sorozatrészek (pl. Arany és Petőfi versei, az Ady-kiadás megjelent két erősen hibás kötete stb.) új javított kiadása csak a teljes sorozat befejezése után kerülhet napirendre. Egy másik fontos és figyelembe veendő szempont, hogy a „teljesség” fogalmát az eddiginél kevésbé mereven kell értelmezni. Az új szabályzat a teljességet az író szépirodalmi munkásságára s az irodalomtörténeti szempontból fontos egyéb írott hagyatékára írja elő. Nyilvánvaló, hogy Balassitól József Attiláig számos olyan klaszszikusunk van, akiknek minden írása becses irodalmi, irodalomtörténeti érték. Vannak azonban olyan írók is, akik munkásságának egyik-másik nem irodalmi jellegű szektora alig vagy csak kis részben bír irodalomtörténeti jelentőséggel, de ugyanakkor igen nagy terjedelmű. Ilyenkor, pl. Eötvös, Vajda esetében, hiba volna a „teljesség” dogmatikus, merev értelmezése folytán szépirodalmi műveik, levelezésük stb. kiadását feltétlenül egybekötni minden írásuk óriási munkát igénylő közzétételével, s ezzel rengeteg erőt és energiát lekötni, vagy pedig ennek tudatában munkásságuk klasszikus rangú s valóban sürgősen kiadandó fő részének kritikai sajtó alá rendezését elodázni. A távlati terv ezért egyes íróknál csak munkásságuk kifejezetten irodalmi, irodalomtörténeti érdekű és fontosságú részeit irányozná elő kiadásra. 16 Klaniczay: Marxizmus és irodalomtud. 241