Klaniczay Tibor: Marxizmus és irodalomtudomány (Budapest, 1964)
A magyar irodalomtudomány a felszabadulás után
tanulmányai, a Juhász Gyula életéről és műveiről kibontakozó rendkívül gazdag irodalom, a Babits Mihály és Kosztolányi Dezső oly bonyolult életművének tisztázását elősegítő tanulmányok Bóka László, Keresztúry Dezső, Kiss Ferenc és mások részéről, valamint Nagy Péter Szabó Dezsó'-kutatásai szemléletesen mutatják az ezen a téren való előrehaladás méreteit. Bár a kutatómunka súlypontja így érthetően főként a Nyugat nagy nemzedékének a vizsgálatára esett, Koczkás Sándor és Tolnai Gábor Radnóti-, Sőtér István és Rába György Szabó Lőrinc-, Béládi Miklós Illyéstanulmányai és még sok más értékes vállalkozás, a két világháború között fellépő írók elmélyült elemzéséről tanúskodik. Még fokozottabban érvényesek a XX. századi irodalom kutatásáról mondottak e korszak legfontosabb, a mához vezető és kezdettől fogva a jövő ígéretét magában hordó irányának a szocialista irodalomnak a kutatására. Itt nemcsak az előmunkálatok hiányoztak, de magának az irodalomnak az emlékeit is szívós kutatómunkával kellett összegyűjteni, hiszen a szocialista irodalom termékei és dokumentumai részben a külföldi emigrációban keletkeztek, részben idehaza ismeretlen helyen hányódtak. Nagyjelentőségű volt ezért Waldapfel Józsefnek már 1948-ban megkezdett ösztönzése József Attila összes műveinek kritikai kiadása érdekében. A szocialista irodalom széleskörű tudományos feldolgozása azonban csak az Irodalomtörténeti Intézetben kezdődött igazán el Szabolcsi Miklós vezetésével, támaszkodva az ő úttörő József Attila-kutatásaira. Az erre vonatkozó kutatások első nagyarányú seregszemléjeként jelent meg a Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből című kötet (1962), amely az egyes szocialista írók, csoportok, folyóiratok megannyi problémájának a tisztázása terén teszi meg az első eredményes lépést. A szocialista irodalom ma már egyre több kutató érdeklődésének a tárgya, s közülük Illés László nem is csak a magyar, hanem a nemzetközi összefüggések sokoldalú vizsgálata terén is komoly eredményeket ért már el. A fenti vázlatos áttekintés tanúsítja, hogy a magyar irodalomtörténet marxista szintézise felé az elmúlt tizenöt év alatt megtörténtek a legszükségesebb előkészületek. Korán megérlelődtek a feltételek az összefoglaló irodalomtörténet programjának kidolgozására, a közvetlenül erre irányuló munkálatok megkezdésére is. Már 1956 elején elkészült és alapos megvitatás tárgya volt a négy kötetre tervezett kézikönyv részletes tematikája. 267