Kniezsa István: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A 3. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai, Budapest, 1954. november 11-13. (Budapest, 1956)
Balázs János: A stílus kérdései
Hozzászólások 249 Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér szeme a túlsó határra, Leesik fejéről véres koronája. * Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba. Dunnába búit fönn a magas. Sűrű csönd ropog a havas mezőben. Kövér homály, zsíros, csendes; lapos lapály, kerek, rendes. Csak egy ladik, mely hallhatón kotyog még a kásás tavon magában. Jeges ágak között zörgő időt vajúdik az erdő. Csattogó fagy itt lel mohát s ideköti csontos lovát pihenni. És a szőllő. Közbül szilva. A tőkéken nyirkos szalma. Sorakozó sovány karók, öreg parasztoknak valók járkálni. (Nem véletlen, hogy Petőfi versében ugyanekkor kevesebb jelzőt találunk, mint József Attiláéban, s hogy Petőfi hat jelzője közül kettő igenévi.) — Ady Sírni, sírni, sírni c. versében nincs egyetlen igei állítmány sem, a főnévi igenevek csak még jobban fokozzák a költemény babonás, sejtelmes homályát. — Petőfi Csatában c. versében olyan mértékben szaporodnak a névszói állítmányok rovására az igeiek, amilyen mértékben előtérbe kerül a költő harcba hívó mondanivalója. — Az igei állítmánnyal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a színtelen, elkoptatott igék {van, csinál, eszközöl, képvisel, kölcsönöz — ez utóbbiak főleg műszaki, hivatali szövegekben) és a felduzzasztott, sokszor zsargonszerű állítmányi szerkezetek (gondját képezi, javaslatba hoz, alkalmazást nyer, előjegyzésbe vesz, nem szenved kétséget stb.) kerülésére. A stilisztika és a nyelvművelés összefüggésére az előadó nem világított rá elég nyomatékosan. A nyelvművelés — véleményünk szerint — szerves része a stilisztikának, a kettőt nem lehet különválasztani, mert egyrészt ami nyelvileg, nyelvtanilag helytelen — szeretném hangsúlyozni, hogy a jellemzés céljából történő szépirodalmi ábrázolástól eltekintve —, nem lehet helyes stilisztikáikig sem (pl. a suksük-nyelv, a meg lett mondva, az el van ismerve-féle alakok, rag meg képző a szavak végén : kertbeni stb.); másrészt igen sok