Kniezsa István: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A 3. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai, Budapest, 1954. november 11-13. (Budapest, 1956)
Balázs János: A stílus kérdései
A stilus kérdései 163 Nagy álmos dzsungel volt a lelkem S háltak az uccán. Rám csapott, Amiből eszméletem, nyelvem Származik, s táplálkozni fog, A közösség, amely e részeg Ölbecsaló anyatermészet Férfitársaként él, komor Munkahelyeken káromkodva, Vagy itt töpreng az éj nagy odva Mélyén : a nemzeti nyomor”, (Hazám) Micsoda feszültsége itt is a tartalomnak és a formának! S micsoda egysége e kettő újszerűségének! Vajon a langue rendszerét feltüntető szótárak közül melyik ad olyan szókapcsolatokat, mint bársony nesz, szellözködő meleg, tapsikoló jázmin, álmos dzsungel, a közösség rácsap valakire, s hogy a közösség a részeg ölbecsaló anyatermészet társa s a megszokott nemzeti büszkeség helyett a nemzeti nyomor ? íme, így lesz a nyelvből, az eresztékek meglazulásával új meg új parole, új meg új egyéni realizálódás, melyben a tartalom forma is, s a forma tartalom! Aki ezt nem ismeri fel, s József Attilát tehetséges vezércikkíróként könyveli el csupán, annak éppúgy nincs sejtelme sem a stílus lényegéről, mint annak a botfülű hangversenylátogatónak, aki semmi lényeges különbséget nem érez a nagybőgő és a fuvola, az üstdob és a hárfa hangja között! De az irodalmi eszközökkel kifejezendő tartalomnak és a nyelvi formának a dialektikus összefüggését más esetekben is figyelembe kell venni. Az Üj Hang ez évi augusztus-szeptemberi számában jelent meg Benkő László tanulmánya Veres Péter stílusművészetéről (Üj Hang III. évf. 1954. 8—9. szám, 118—127). BENKŐnek ebben a tanulmányában két szempont keveredik, ezért eredményei nem kristályosodnak ki eléggé. Először azt mutatja ki, hogyan befolyásolja, sőt határozza meg Veres Péter műveiben a tartalom, a mondanivaló a formát, a nyelvi megformálást. BENKŐnek feltűnik, hogy Veres Péter nyelvi stílusában „ . . . bizonyosfokú bonyolultság jelentkezik . . közbeékeléses mondatok halmozása, szószerkezetek sűrítése formájában.” Hogy ennek mi az oka, azt Benkő nem tudja megmondani. Megfelel erre azonban ugyanitt maga az író : „Mondataim — mondja Veres Péter — ott zsúfoltak és bonyolultak, ahol a gondolat is az, ahol sok közhellyel, beidegzett, megkövesedett gondolati elemekkel kell szembeszállni, ahol tehát a heurisztikus ösztön afféle vitadialektikát és egyben szintézist követel meg az egyes mondatokon belül is” (uo. 125). Mi más ez, mint a tartalom és a forma dialektikus összefüggésének felismerése, annak a világos megfogalmazása, hogy a tartalom befolyásolja, 11*