Kniezsa István: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A 3. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai, Budapest, 1954. november 11-13. (Budapest, 1956)
Balázs János: A stílus kérdései
274 T. Lovas Rózsa Hah, de mi szörnyű zaj, Mily lárma riasztja Egyszerre az egyház Temetői nyugalmát! Mennydörgés ? Vagy kásának forrása fazékban? Nem! Ott ember hortyog. úgy van. Ez emberalak. Egy zugban két öklére hajolva Alszik . . . hanem ime fölébredt, miután elhortyantotta magát. Ásít. . . szemeit dörzsölve körülnéz . . . Lát és sejt. .. sejtése pogány. Megy az ajtóhoz: megrázza kilincsét, És rázta hiába. Éles eszével Átlátta azonnal A dolog állását. És ezt mondotta: „Bezártak”. S még egyszer mondotta: „Bezártak.” A pompás stílusparódia megszületése után két esztendővel azonban maga Petőfi sem tudja kivonni magát a korstílus hatása alól, s A hóhér kötelében már több ilyen részletet találunk: „És ezalatt közeledék az éjfél. . . Ütni kezdett az óra . . . Olvastam . . . Tizenkettő! Összeborzadtam . . . Fáztam és izzadék . . . Iszonyodva tekinték körül... És mit láttam? Irtóztató jelenés! Képzeletemben a sírok megnyíltak! Mindnyájan. Egyszerre. Csak mellettem Rózáé nem. A megnyílt sírokból kiléptek a halottak . . . ifjak, vének, hölgyek, férfiak. Csak Róza nem volt köztük.” A rövid mondatszerkezetek jól hatnak akkor is, ha véleményének megmásíthatatlan voltát akarja velük jelezni az író. így használja fel őket a 18 éves József Attila Komor búcsúzás c. versében: Gőgösen egymagámba jöttem. Nagy úr vagyok. Nem is köszöntem. Láttam két nagy szemet, bogárzót: A szép leányhoz szóltam pár szót. Tán szóltam néki. Meg se bántam. Aztán ha bántam! Magam bántam. Nincs tartozásom: Mind adó volt Mivel az élet szűkén hódolt, Szűkén fizet a Messiásnak. S panasz se kell. Azt adja másnak.