Kóbor Enikő: Vizsgafeszültség és egyetemi teljesítmény - Pszichológia a gyakorlatban 19. (Budapest, 1972)
III. Hogyan élik át a hallgatók a vizsgaizgalmat?
zőtől függ, melyek között nem kis jelentőségük van a pszichológiai és szociális hatásoknak, interakcióknak stb. Most pedig ugyanezt az összefüggést, tehát a feszültség— szorongás —teljesítmény kapcsolatát vizsgáljuk a hallgatói vallomások, vélemények tükrében. A felmérésben a hallgatók vizsgaigényeiről, eredményességi törekvéseiről a kérdésekre adott válaszok alapján ítéltünk. Nem tértünk el a hallgatói vallomásokon alapuló kérdőíves módszertől a vizsgaizgalomra vonatkozó résznél sem, ahol arra igyekeztünk választ kapni, hogyan észlelik és befolyásolják a hallgatók vizsgaizgalmukat és mi a véleményük hatásáról. Azért jogos kérdőíves módszerrel vizsgálni a problémát, mert a szorongás annyiban érdekes a vizsgán, amennyiben a hallgató ezt átéli, amennyiben saját maga számára is nyilvánvalóvá válik, hogy teljesítményét egy akaratlagosan nehezen befolyásolható állapot csökkenti. Kérdéseink ennek feltárására irányultak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a válaszban — mint minden kérdőíves módszernél — szerepe van az őszinteségnek, az önmegfigyelésnek, az intellektusnak stb. Értékelésük során igyekeztünk figyelembe venni, hogy a szorongásra hajlamos személyek hajlamosak a túlgerjesztettségre is, és hiperreakciókat adnak (Duffy 1957), továbbá teljesítményüket aláértékelik (Iones 1960). A miskolci egyetemen a vizsgálatot kibővítettük a Taylor-skálával, melynek mutatói kiegészítik kérdőívünk hallgatói szorongásra vonatkozó adatait. Amennyiben hallgatóink vallomásai alapján s teljesítményüket (vizsgaeredményüket) retrospektiven vizsgálva úgy találtuk, hogy a magas aktiváltság kedvezően hatott teljesítményükre, ill. nem váltott ki erősen negatív szorongásélményt, inkább a „pszichikus feszültség” elnevezést használtuk. Ezt az elnevezést azért választottuk, mert a szorongás az aktivációs-kontinuum viszonylag magas aktivációs szintet kifejező jellegzetes szakasza. s* 115