Kőháti Zsolt: Sárközi György - Irodalomtörténeti füzetek 74. (Budapest, 1971)
A publicista, kritikus és irodalomszervező
dést tartják a legfontosabb magyar kérdésnek, de ezeket — még ha a legőszintébben akarják is a paraszti sérelmek orvoslását, és még ha nem is múló politikai divatból vagy parasztfogó demagógiából fordulnak is a falu felé az különbözteti meg a »népies« baloldaltól, hogy parasztorientációjukkal tulajdonképpen csak friss »népi« vért akarnak a történelmi Magyarország elhasznált véredényeibe átömleszteni, a parasztsággal szeretnék felfrissíteni azt a »történelmi« középosztályt, amelynek »vezető szerepéről« hovatovább felismerik, hogy az ország veszte.”70 Sárköziékről is szó esett itt - ha nem is név szerint. Az Űj Szellemi Front e csoportjának másik ideológiai koordinátáját Darvas József adta meg.71 E csoport nézeteiben kimutatta a „magyar szabadságharcos” hagyományokat, a magyar nép iránti „sokszor romantikus” szeretetet, a zsidó kérdés — szerintünk többnyire taktikai célzatú - napirenden tartását, s később a némettel szemben bizonyos keleti orientációt, amely azonban a Szovjetunióval való összefogásig nem jutott el. Sárközi György az elsők között szakadt el az Üj Szellemi Fronttól. Egyik jele ennek a Válasz Gereblye-rovatának egyre keményebb hangneme, s az 1935 decemberében Tűz és víz címmel leadott közlemény, amely Gömbös Gyula képviselői ígérgetéseit szembesíti későbbi lehűlésével. A cikk a tűz langyos víz gyerekjáték-fokozataival jellemzi ezt a folyamatot. Egy évvel Zilahy kürtfúvása után akit Sárközi mint írót nem sokra tartott72 — a Gondolat 1936. áprilisi májusi számában sor kerül a korábbi nézetek felülvizsgálatára. Sárközi úgy véli, hogy az Űj Szellemi Front nem a kormányzat, hanem a reformok pártján állott. Ez a korrekciója azonban nem egészen meggyőző, hiszen a kormányzat támogatása nélkül „absztrakt” reformokról beszélhetünk csupán; a „reform” a kor-70 Révai József: Lm. 298. 71 Darvas József : Üj szellemi frontot! Új szellemi front. I. m. 18. 72 Sárközi György: Szent Iván tüze. Laczkó Géza regénye Athenaeum. Nyugat, 1932. II, 450- 1. E kritikájában említi Zilahyt. 154