Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez - Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata (Budapest, 1990)

Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez

fi 8 IIÍOBEK К ПТ FORR ÁSÓ ív És ADATOK 2. Mohammed Nándorfehérvár alatt vereséget szented. 1456. (676 1.) 26. fej. Mohammed ismét seregeket gyűjtött és uagy ha­talommal indult Nándorfehérvár ellen, mely akkor Magyarország királyát uralta. A magyarok t. i., mint már fentebb említettük, a törököknek sok bajt okoztak, kiket, Nándorfehérvárból kitörvén, naponta fosztogattak. A szultán e miatt fölháborodván, haragra gyűlt. Háborúba indult elle­­nök, hogy rágfogaikat kitörje Nándorfehérvárt körültáborolta és soká, de sikertelenül vívta; mert a város igen erős, mindennemű hadikészű­­lettel és bátor örsereggel jól ellátva volt. A szultán, látván hogy nem bir vele, nagyon búsult és „jagumá“-vá tette.1) Erre a törökök rohamot intéztek, a városba be is jutottak, és lakosait öldösni kezdették. A vá­rosban pedig erős kastély volt; a magyarok oda futottak, és ott elzár­kóztak, mondván: »Itt mindnyájan meghalunk!« Ekkor viszály tört ki a jancsárok és a szpáhik2) közt. Amazok t. i. azt mondották: »A szultán minekünk adta e földet, Nándorfehérvárt nekünk Ígérte zsák­mányul; a szpáhiknak nincsen részük benne.« Emezek megint azt állí­tották : »Minekünk adta osztályrészül!« Ez a jaucsárokat felbőszítette ; a szpáliikkal összevesztek, mondván: »Mi a szultánokon, különösen pedig Mohammeden tízszerte nagyobb igényt tarhatunk, mint ti. Hogy bánhattok ti oly megvetöleg mivelünk, és hogy beszélhettek ti így ini­­hozzánk?« Erre a szpáhik azt mondották: »Úgy hát ne legyen se a mienk, se a tietek!« A gyűlölet viszályt kellett: egymást fegyveres kézzel megtámadták, és mindketten elhullottak. Nagy volt ott a vereség; mindkét részről sokan megölettek. E belviszály veszedelmet hozott rajok. A ma­gyarok t. i. a város felé fordultak ; a kapán át a várfalak közé lopódz­­ván, a város őrségének észrevétlenül segítséget hoztak, mert a törököt istentől jövő mély álom lepte el. Lám, ily gyászosak a viszálkodás kö­vetkezményei ! A magyarok váratlanul rájok törtek, és rettenetesen megverték. A törökök, kiket a magyarok a városból kivertek, futásnak eredtek. A szultán nagyon fájlalta, hogy a magyarok rajta diadalmas­kodtak ; visszavonult, és a törökök hazamentek. így hatalmassá lelt a Ids nép ; a csekély számú s megvetett magyarok t. i. nagy hatalomra vergőd­tek. A törökök, kik tőlük féltek, Nándorfehérvárt egyelőre nem ostro­molták többé, mert ideje még nem járt le. A fizetés végzetteljes napja csak később jött számára; csak szultán Szulejmán hozta, ki Szelim fia, Bajczid unokája és e Mohammed dédunokája volt, mint azt, istennek segítségével, alantabb még elbeszélni fogjuk. ]) Az cíedetibon N ü“! 3 ' A »jaguma«, vagy »jadsuma« szó valamely, nyilván hibásan írott, török szó (körülbelül: Lc^s\j), melynek jelentősége, mint a következőkből kiviláglik : zsálcmányul oda­ígérni. Mohammed t. i. katonáinak megígérte, hogy a megvett Nándor­iakért nekik átengedi. 2) Az eredetiben: ‘""'’SÍN, mi nyilván a »szpáhi« szónak hi­bás Írása.

Next