Komlós Aladár: Vajda János (Budapest, 1954)
A magányos Vajda.
A meyerlingi halott című költeménye, amelyben az öngyilkos Rudolf trónörököst siratja el. Tudnunk kell azonban, hogy a trónörökös magyarbarát hírében állt s ezért igen népszerű volt a nemzet széles tömegeiben; alakját a nép is mondákkal szőtte körül;1 Vajda azt remélhette, hogy ő fogja megvalósítani régi álmát : a monarchiának a budai várból kormányzását. Nem is Vajda volt az egyetlen, aki egy-egy Habsburgba utóbb tévesnek bizonyuló reményt vetett : gondoljunk István főherceg népszerűségére 1847-ben, Jókai barátkozására Rudolffal s Tóth Árpád ódájára az új cézárhoz, IV. Károlyhoz. Feltűnő azonban, hogy Vajda ifjúkorán túl aránylag kevés politikai verset írt ; évtizedek alatt kevesebbet, mint a szabadságharc idején másfél év alatt. Ennek magyarázata, hogy politikai aggodalmait és felháborodásait heti lapszemlékben feldolgozta. Amit prózai cikkgyűjteményének előszavában írt : hogy cikkeiben versei vannak eltemetve, elsősorban meg-nem-írt politikai verseire áll. Nyilván e cikkekben tombolta lei haragját a hitvány arisztokrata uralom, a kapitalizmus aranyborjú-tánca, aggodalmát a fenyegető háború miatt, együttérzését a communárdok nagyszerű mozgalmával, zúgolódását szegénysége s általában a szegénység miatt, mehT a kevéspénzű ember minden örömét megrontja. Vajda nem is politikai verseiben látja költészete jelentőséget : szerelmes versei alapján bízik a halhatatlanságában. Valóban, politikai versei nem adják oly mélyrelátó és tiszta képét a kiegyezéskori Magyarországnak, mint Petőfi, Ady vagy József Attila költészete az övéknek. Valaha szemére vetette az uralkodó írócsoportnak, hogy csak a haza, a nemzet ügyével foglalkoznak, de soha az emberiség nagy kérdéseivel. Ez a szemrehányás őrá is illik. S kifejezetten politikai tárgyú öregkori lírájából művészi tekintetben csak a Jubilate, a Lenni vagy nem lenni s a Sodoma tartozik legjava alkotásai közé : az első kettő a szellemesség sűrű villanásaitól vibráló széles kompozíciója, az utóbbi érzelmi fűztől fűtött nyelvi ereje révén. Könnyű megtalálnunk politikai költészete korlátainak magyarázatát. Az egyik, hogy —- Révai sokat idézett szavai szerint — politikai vacuumban élt. E korban nem volt nálunk jelentős politikai mozgalom, amelynek fúvása megszólaltatta volna Vajda költészete hatalmas harsonáit. Nem volt senki és semmi, aki és ami nyíltabbá, messzebbrelátóvá tehette volna a tekintetét. Vajda már 1871-ben fájlalja, hogy a pártok a nemzeti vagy nernzetközi politika fogalmai körül csoportosultak, pedig a népet jobban 1 Kálmány Lajos Népköltési hagyatéka, 1952. 237