Komlós Aladár: Vajda János (Budapest, 1954)

Utolsó évek

társai elhatározták ezek kiadását, de a terv — nyilván kiadó hiányában — nem valósult meg. így a kéziratok, sajnos, elvesztek ; a megkezdett Dózsa-tragédia is. Gyulai gyűlöletét még ellenfelének halála sem hűtötte le, voltakép érthetően, mert ez az ellenfél nem halt meg, mikor sírbatették, költészetének tekintélye egyre nőtt, ő maga egyenesen legendává kezdett válni. így történt, hogy a Kisfaludy-Társaság zárt ülésén Gyulai, árra figyelmeztetve az emlékbeszéd tartására vállalkozó Endrődit, hogy tartózkodjék a költő politikai szerep­lésének tárgyalásától, egyben felháborító kirohanást intézett a halott ellen. Támadásával Bartók Bajos és Vadnai Károly szállt szembe, s a jelenlevő tagok nekik adtak igazat. A zárt ülés után mintegy húsz tag, köztük Szász Károly, Zichy Antal, Szigeti József, Dalmady Győző, Yáradi Antal, Ábrányi Emil, Jakab Ödön, Beöthy Zsolt, Hegedűs István, Bérezik Árpád még együtt maradt és izgatottan tárgyalták az esetet.1 Gyulai a Budapesti Naplónak adott nyilatkozatában úgy magyarázza szavait, hogy a politikus Vajda esetleges méltatása »kedvezőtlen reminiszcenciákat, sőt ellenvéleményeket produkálhatna azokban, akik tudják, hogy a kiváló költő éppenséggel nem ünnepelhető úgy, mint a politikai következetesség ideálja«, hiszen a Magyar Sajtó »megszűnése után egy ideig Sennvey Pál konzervatív sajtóirodájában dolgozott.«2 Azt már nem említette meg, hogy Vajdát épp ő és elvbarátai ker­gették a bécsi sajtóirodába, s hogy ha Sennyey maga egykori Schmerling-pártisága ellenére 1883-ban a magyar főrendiház elnöke lehetett, anélkül, hogy Gyulai, aki a főrendiház tagja volt, vagy bárki más tiltakozott volna ez ellen, akkor Vajdának meg lehet bocsátani, hogy a puszta kenyérért névtelen munkát vállalt, ha ugyan vállalt, Sennyey alatt.3 Az incidens után két héttel, febr. 13-án a Kisfaludy-Társa­ság elnöksége köszönő levelet intézett Wlassichhoz a Vajdának juttatott kegydíjért és a temetéséről л-aló gondoskodásért. A lei-e­let Gyulai is aláírta. Ő, aki az éhező Vajdától megtagadta a segélv­hogy hátrahagyott kéziratait a Kisfaludy-Társaság szerezze meg. A moz­galom úgy látszik megfeneklett, mert a hagyatéknak a mondott helyeken nincs nyoma ; a József Attila-házban, a Petőfi-Társaság iratai közt sincs. Megemlítjük még, hogy Vajdának Nagy Miklóshoz intézett keltezetlen, de 1894-ből eredőnek látszó 18. levélkéje említést tesz arról, hogy egy drámájának másolásával van elfoglalva. Sajnos, ennek kéziratára sem tudtunk ráakadni. 1 Magyarország, 1897. jan. 29. 2 Budapesti Napló, 1897. jan. 29. 3 Gyulai vádja ugyanis mint ténymegállapítás is tévesnek látszik, hiszen Sennyey 1861. máj.-tói 65. közepéig nem is volt állásban. 319

Next