Kónya Sándor: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére (Budapest, 1968)
A totális diktatúra tervének meghiúsulása
A választási győzelem biztosításához a március 15-i ünnepségeket is igyekeztek felhasználni. 1935 márciusát 1848 márciusához hasonlították és egyenlőségi jelet tettek a „reformnemzedék” és a márciusi ifjak közé. Marton Béla, a NÉP főtitkára így korteskedett vezére mellett: „A 48-ban megindított reformok 87 évig parlagon hevertek, míg végre akadt egy vezér, aki ezeket most majd megvalósítja.”8 A demagógia nem volt teljesen hatástalan. A Gömbös- és Bethlencsoport harcát sikerült a közvéleményben — elsősorban az értelmiség egy részében, a városi kispolgárságban átmenetileg úgy feltüntetni, hogy itt a bank, a nagybirtok áll szemben a nép javát akaró, a haladást képviselő kormánnyal.9 10 A demagógia mellett a győzelem fő biztosítékát mégis az erőszak, a csalás, a hosszú évtizedek alatt kipróbált választási „módszerek” nyújtották. E tekintetben az 1935-ös választásokat előkelő hely illeti meg a magyar képviselőválasztások történetében. A kortárs történetíró így jellemezte: „Még nem volt Magyarországon a hírhedt Bánffyféle választások óta választás, amely ellen annyi panasz, méghozzá jelentékeny részben jogosult panasz hangzott volna el, mint az 1935-iki Gömbös-féle választások ellen. Most tűnt ki igazán, hogy az annyit kárhoztatott nyílt szavazás és a vele kapcsolatos ajánlási rendszer mennyire a kormány választási eszközeivé süllyeszti a hatóságokat, mennyire demoralizálja a választókat s hamisítja meg magát a parlamentarizmust .. .”11 Csendőrsortűz, ellenzéki jelöltre szavazók véresre verése, letartóztatások, végrehajtással, italmérési-, trafikengedély megvonásával való fenyegetések, ajánlások hamisítása, etetés-itatás, mind-mind igénybevétetett a kormánypárti jelöltek érdekében. Alig három nap 9 Budapesti Hírlap 1935. márc. 17. 10 Ez a politikai fogás időlegesen az értelmiség olyan csoportjára is hatott, mint a kialakulóban levő népies irodalmi és politikai irányzat képviselői. Az 1935 tavaszán Zilahy Lajos cikkeivel meginduló nyilatkozat-sorozat jól mutatja, hogyan tudta Gömbös — ha rövid időre is — saját politikája mellé állítani az ún. Új Szellemi Frontba tömörült írókat. Zilahy a Pesti Napló 1935. április 21-i számában többek között a következőket írta: „Nálunk még mindig két kormány van. Egy láthatatlan és egy látható kormány. A láthatatlan kormány a papi birtok, a nagytőke és a világi nagybirtok hármasszövetsége ... Vele szemben áll a látható kormány, amely ... a reformokat akarja.” Lásd Kodolányi János, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron és mások nyilatkozatait, valamint József Attila velük folytatott vitáját. József Attila Összes Művei. III. k. Sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós. Akadémiai Kiadó 1958. 157. 11 Balla Antal: A legújabb kor világtörténete. Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1937- SU-157