Koós Anna: Színházi történetek – szobában, kirakatban (Budapest, 2009)
Pig, Child, Fire! - Rotterdam
3. milyen furcsa de be kell látnom nyomorék lesz az ember a sok befeléfordulástól és satnyul a test szóval furcsa de csömör a belsőtől mert hát valójában ezek nincsenek is így kettőben együtt zubog fantasztikusan telítetten, nos elérte már a lábam a földet (vagy már írtam?) mindegy - nagy veszteség nem ér, hogy újra leírtam se téged se engem látom itt is kitelt az esztendő és pedig abból, hogy kezd átkozódni az ember igen kemény tekintettel és ez bizony nem az én feladatom én élni születtem és pedig nem is akárhogyan, szabadnak... sem magamnak sem másnak nem ... itt megint nem tudom... ősz van, színek és árnyalatok a szemközti hegyoldalon a tisztás szélnél egy varázsos vörösbarna fa olyan különös finom lehelletszerű, hogy ahogy ránézek menten kibújok a bőrömből 4. no persze vannak itt mindenféle nem akármilyen, sőt egész nyugodtan fantasztikusnak nevezhető történetek hiszen nyomorékot nem hagyunk magunkból csinálni, ez természetes nagyon hiányoztok - néha majd megüt a guta akár hiszitek akár nem aki nem hiszi az üljön a hiszem farkára... bizony olyan változáson mentem át hogy talán már meg sem ismernél egyszerűen megszabadultam magamtól végre valahára és így aztán van így aztán de még mennyire, hogy van ám az ám - hazám írja József Attila nekem pedig - hál’Istennek - hazátlanságom — leginkább Magyarországon no persze magam is igyekeztem de még mennyire és így van ez jól rengeteg mondandó gyűlt fel bennem de ezt levélben azt hiszem nem 5. nagyon tudom, de valószínű, hogy nem is mennyiségi, tehát nem is mondanivaló inkább telítettség túlcsorduló létállapot, no persze sok-sok nem is tudom mivel talán izével Noé is megvan, igen erős, határozott gyerek, és így aztán még mindig nyakas, Mirjam igazi szépség - ami lányoknál nem árt Zsuzsanna Zsuzsanna Mátyás meg Mátyás nos mit még igen a gyereketekről- hez gondolj ami neked a legeslegebb akár és én szívesen jóváhagyom hisz ehhez hozzászólni igazán csak banalitást lehetne én leginkább nézni szoktam az olyan kisgyereket őszi falevelek a padlón, még a múlt héten fújta be őket a szél, de én hagyom őket sőt igen örülök nekik posta felé - metróállomás ezt a földalatti kukac-hangya utazást sose fogom megszokni (a posta zárva volt) a napok múltak közben - és látom hogy akár ezt is írhattam volna, amit írtam 6. 209