Köpeczi Béla: Eszme, történelem, irodalom (Budapest, 1972)

Az irodalmi eszmetörténet néhány kérdése

Külön érdemes foglalkozni az ifjúság és főleg az értelmi­ségi ifjúság olvasmányaival, amelyekben, úgy tűnik, köz­vetlen eszmei tényezők szerepe nagyobb, mint a felnőttek­nél. Egy nyugat-berlini felmérés szerint az érettségizettek egy csoportja a következő tíz szépirodalmi művet említette legtöbbször olvasmányai között: Borchert: „Az ajtón kívül”; Lessing: „Hamburgi dramaturgia”; Hauptmann: „A pat­kányok”; Kafka: „A per”; Cronin: „Réztábla a kapu alatt”; Camus: „A pestis”; Orwell: „1984”; G. Greene: „Hatalom és dicsőség”; Bergengruen: „A nagy zsarnok és az ítélőszék”; Remarque: „Nyugaton a helyzet változatlan”. A felsoroltak­ban találunk jó néhány kötelező olvasmányt és bestsellert, de vannak olyanok is, amelyek mindenekelőtt politikai okok miatt kerültek az érdeklődés homlokterébe, mint Bergen­gruen antifasiszta vagy Orwell antikommunista könyve, és olyanok is, amelyek valamely nemcsak művészi, hanem eszmei irányzatot markánsan (pl. Kafka vagy Camus) kép­viselnek.193 Nálunk hadd utaljunk a szegedi József Attila Tudomány­­egyetemen végzett felmérésre, amely szerint az egyetemi hallgatók körében az öt legkedveltebb magyar író: Németh László, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, József Attila és Berkesi András, és az öt legolvasottabb külföldi: Thomas Mann, Hemingway, L. Tolsztoj, Steinbeck és Dosztojevszkij. Nyilvánvaló, hogy a magyar listán is érződik a kötelező olvasmányok hatása, de József Attila vagy Németh László előtérbe kerülése nem kis mértékben eszmei okokkal magya­rázható. A külföldi írók esetében érdemes felfigyelni a nagy realisták közkedveltségére,194 amely persze nagyobb arányú kiadásukkal és népszerűsítésükkel is összefügg. Ezek a felmérések csak nagyon részleges képet adnak arról, hogy az irodalmi műveknek a különböző közönségrétegek­ben milyen a hatása. A reprezentatív statisztika az árnya­latokat nem jelzi sem a rétegek, sem az érdeklődési típusok szempontjából, s gyakran túl szűkös is a mintaanyaga. Ennél is nagyobb probléma, hogy a szociológia és a pszichológia 141

Next