Köpeczi Béla: Nemzetképkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe (Budapest, 1995)
Személyes élmény a nemzettudatról
gyár múlt egyes eseményeiről. (Jakab Elek Kolozsvár-története alapján írtam első történeti dolgozatomat.) A magyar irodalomba Finta Gerő és Jancsó Elemér vezettek be, s az önképzőkörben többek között József Attila költészetéről olvastam fel előadást, de foglalkoztam Kuncz Aladárral. Dsida Jenővel, Sipos Domokossal, olvastam a Szépmíves Céh által kiadott könyveket, Bánífy Miklós, Kós Károly, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Tamási Áron és mások munkáit. Az írók egy részének transzszilvanizmusa az erdélyi magyarság történeti tudatát és ezzel együtt szellemi fennmaradását biztosította, de nem kapcsolódott hasonló román törekvésekkel, s a 30-as évek végén háttérbe is szorult. Egyik román tanárom, Iustin Iliesu és Finta Gerő fordítási kötetei felhívták a figyelmemet a tolmácsolásra, s magam is elkezdtem ezzel foglalkozni, főleg román vonatkozásban. Hetedikes koromtól kapcsolatba kerültem a román egyetemmel, francia nyelvórákon vettem részt, és módom volt román hallgatókat és oktatókat is megismerni. Ma is emlékszem a francia irodalomról I. Voiculescu tanárral folytatott beszélgetéseimre, ami azért volt nevezetes, mert szemben állt a román diákság egy része által érvényesülő agresszív nacionalizmussal. A nyarakat Gyulafehérvárott töltöttem, ahol nagybátyám jóvoltából megismerkedtem a mézeskalácsos mesterséggel, és jártam a különböző vásárokat. Ezek lehetőséget adtak tájak és emberek megismeréséhez, s különös érdeklődéssel figyeltem a román parasztság elmaradott és mégis érdekes életét. A vásárokon az illető nép nyelvén, románul, magyarul, szászul kellett beszélgetni, s ez jó nyelvgyakorlat volt, amely segített eligazodni a nagyon is sokféle erdélyi világban. A második bécsi döntés után Gönczi László, a református kollégium igazgatója, aki ismerte pályaválasztásomat, az Eötvös Kollégiumba ajánlott, és az iskola költségén utaztam Budapestre. Amikor 1940 októberében megérkeztem, átestem a szokásos „kopogtatáson”, s a kollégium igazgatója, Szabó Miklós, a tanárok véleménye alapján francia-román szakra irányított, amely mellé később felvettem az olaszt. Georges Deshusses, Kenéz Ernő, Gáldi László vezetésével részt vettem a kollégium óráin, az egyetemen pedig Eckhardt Sándor és Gáldi László előadásait és szemináriumait hallgattam. Francia vonatkozásban Bethlen Miklós apokrif emlék-10