Köpeczi Béla - Sőtér István (szerk.): Eszmei és irodalmi találkozások. Tanulmányok a magyar-francia irodalmi kapcsolatok történetéből (Budapest, 1970)
Eszmei és művészi találkozások a 20. században
Szabolcsi Miklós J ózsef Attila és a francia irodalom József Attila kései költészetében, ebben az irodalmunkban egyedülálló szintézisben, e bonyolult belső rétegeződésű, érett művészetben alkotóelemként ott vannak a francia irodalom, s még tágabban, a francia kultúra indításai, emlékei, — egyszerűbb szóval: hatása is. Elöljáróban azonban mindjárt két megszorító megjegyzést is kell tennünk. Az egyik: a jelentős alkotó átalakítja, felszívja, módosítja mindazt, amit másoktól kapott, — sajátos világképébe illeszti, művében sokszorosan változva térnek vissza az eredeti indítások, — gyakran alig felismerhetővé módosulva. A másik: egy adott irodalom művei által gyakorolt hatások nem mindig egyenes vonalúan, szabályos időrendi rétegződésben érkeznek. Gyakran közvetítések útján, másod-harmadlagos áttétellel jutnak el a művészhez; olykor tehát nem elég az eredetiben olvasott művek hatását számba vennünk, sőt még a különböző időben keletkezett fordításokét sem, — az idegen irodalom egy hazai alkotó művét, módszerét, formaeszközeit alakítja át, — s ez hat a másikra, öröklődik tovább és így mintegy már a második-harmadik rétegben lelhetjük fel az idegen irodalom nyomait. Hatások, alakítások, módosulások, továbbfejlesztések, sajáttá, hazaivá hasonítások bonyolult hálózata jelenik meg és lesz (nehezen) kibonthatóvá egy-egy művész oeuvre-jében. S a József Attila-i: „minden emberi mű értelme mibennünk búg...” vallomás az ő műve kialakításában szerepet játszó hatások, indítások szerkezetének megértéséhez is segít: valóban minden mű mögött, minden irány mögött más régebbi művek, irányok is felsejlenek. I. A francia irodalom és József Attila legelső találkozása ilyen másodlagos találkozás: a francia irodalom legelőször a Nyugat lírikusainak költészetén keresztül alakította művészetét. Nem is annyira az Ady 421