Köpeczi Béla - Sőtér István (szerk.): Eszmei és irodalmi találkozások. Tanulmányok a magyar-francia irodalmi kapcsolatok történetéből (Budapest, 1970)
Eszmei és művészi találkozások a 20. században
indított el, kezdett elmondani, milyen sokban előlegezte a későbbi fejlődést. Legújabban a magyar kutatás is figyelmet szentelt magyarországi hatásának9 s Lengyel Béla alapos cikkében sorra vette a lehetséges Verhaeren — József Attila párhuzamokat.10 Itt is nehéz megállapítani az egyes hatások időrendjét, sorrendjét. A Verhaeren mű közvetve is, közvetlenül is ott lehetett már József Attila indulásánál. Közvetlenül: mert Kosztolányi Dezső Modem Költőkje III. kötetének anyagát jól ismerte, forgatta, s korán megismerkedhetett a kosztolányisan átértelmezett belga költő verseivel. S közvetve: mert a magyar és európai expresszionista költészetnek Whitmannal (és tegyük hozzá, amit kevésbé szoktak emlegetni: Victor Hugóval) együtt Verhaeren egyik mestere, ősforrása, s a belga költy város- és üzem víziója, tömegképe, a történelem nagy erői ábrázolása ott élt Kassáknál is, s azoknál a német költőknél, akiket József Attila olvasott. (A Tettnek legtöbbet fordított és idézett ilyen költője éppen ő.j Van tehát a Verhaeren hatásnak egy korai, költészetében teljesen felr szívódott rétege. S mintha lenne egy későbbi is: nem lehetetlen, hogy a Külvárosi éj korszaka nagy tablóinak megfestésénél a belga mester újraolvasása is közrejátszott. Erre vall az is, hogy 1934-ben fordítja le Verhaeren egy versét, tehát ekkor kerül kezébe ismét a Poémes két kötete (amely kis könyvtárának része volt). Igaz: a verhaereni témák egy része közel áll a József Attila-i témákhoz s a kutató könnyen felfedezheti az analógiák, a hasonlóságok hosszú sorát. Hiszen „középső korszakában” felidézi a Várost, a Tömeget, az Üzemet, a Kikötőt, — a modern ipari élet színtereit, megjeleníti a Tömeget, a Munkásságot, — s a maga szocializmus előtti ideológiájával is a dolgozókban a jövő osztályát látja; — az üzemek sajátos szépségét festi, kéményeik és falaik komor nagyságát, és egyúttal a jövő műhelyeit is látja bennük. De nemcsak témában lelhetünk analógiát, hanem egyes motívumok, témák felfogásában, megjelenítésében is. Már a romantikában, s termé-9 Gyergyai Albert bevezetése a Versek c. kötethez (Bp. 1955.) — Rába György: Verhaeren és a modern magyar költészet kezdetei. (Hagyomány és újítás, szerk.: Vajda Gy. Mihály. Bp. 1966. 95—123.) 10 Lengyel Béla: JA és Verhaeren. Fii. Közlöny 1967. 415 skk. A cikk sok találó észrevételt tartalmaz, de bizonyos kétségeket is ébreszt: több összevetése felületi azonosságra utal csak. Filológiai megjegyzésünk pedig Lengyel tanulmányához: nem kell kis példányszámban megjelent, átdolgozott fordításkötéteket keresnünk, mint amelyekből JA Verhaerent megismerhette; nyilván eredetiben olvasta. 432