Kósa László: A magyar nép táji-történeti tagolódása - Néprajzi tanulmányok (Budapest, 1975)

KOSA LÁSZLÓ—FILEP ANTAL A MAGYAR NÉP TÁJI-TÖRTÉNETI TAGOLÓDÁSA A szerzők nevezetes tájegységek (pl. Kiskunság, Sárköz, Nyírség) és a jellegzetes néprajzi csoportok (pl. kunok, palócok, hajdúk) ki­alakulását, történetét és néprajzi jelentőségét kutatják. A bevezető tanulmány többek közt bemutatja, hogyan került a 19. század elején a palócság a hazai néprajzi érdek­lődés középpontjába, majd a nép­rajzi csoportok és tájak kutatása hogyan hatott a magyar nép­rajztudomány kibontakozására és további fejlődésére. A kötet nagyobbik része a magyar nyelvterületen föllelhető mintegy kétszáz tájat és csoportot vesz számba. A szerzők a történetileg kialakult és a hagyományban élő csoport-, illetve tájneveket vették munkájuk alapjául, és ke­rülték a mesterséges, a leíró földrajz által alkotott elnevezése­ket. Mondandójukat lexikonsze­rűen rendezték el, tömör szócik­kekben foglalták össze a legfonto­sabb ismereteket: mit tudunk egy­­egy táj vagy csoport múltjáról; me­lyek voltak azok a természetföld­rajzi, gazdasági és politikai ténye­zők, amelyek hatására ezek az egységek kialakultak; végül pedig a néprajzi jellegzetességeket mu­tatják be. A szócikkeket a legfon­tosabb szépirodalmi hivatkozások zárják.

Next