Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása - Nyelvészeti tanulmányok 6. (Budapest, 1964)
A tanulmány azt vizsgálja, milyen történelmi körülmények, osztály viszonyok között kezdődött meg és ment végbe a magyar jogi terminológia kialakulása, és hogyan tükrözik ezeket a körülményeket, viszonyokat az ide tartozó legfontosabb szavak, kifejezések. Az ősi nyelvi elemek és a hozzájuk tartozó származékok kutatása választ ad arra a kérdésre, ntilyen mértékű társadalmi differenciálódásról lehet beszélni az adott korban. Kovács Ferenc külön foglalkozik a kétnyelvűség problémájával és annak okaival. Mint közismert, az államalapítás óta mintegy háromnegyed évezredig a törvények, oklevelek, a hivatalos jogi írásbeliség nyelve a latin volt. A latinhoz mint „lingua pátriához” való makacs ragaszkodást nem a latin nyelv széles rétegekben elterjedt volta magyarázza — ennek ellenkezője igaz —; az ,,ősi” privilégiumok nyelvét védte benne a nemesi Magyarország. Annak ellenére, hogy csak a XV. század végéről és a XVI. század első feléből maradtak ránk hiteles magyar nyelvű jogi szövegek, okleveles adatok, továbbá a glosszák, nominálok, a különböző városi jogok magyar nyelvű terminusai, — a hivatalos jogi aktusoknál használt esküformulák alapján bizonyítható, hogy a felvett latinnyelvűség mellett párhuzamosan megvolt a magyarnyelvűség mind a törvényhozásban, mind a peres eljárásokban. A felsorolt adatokból ugyanis rendkívül gazdag magyar jogi terminológia kerekedik ki, amely hoszszú évszázadok szakadatlan fejlődésének az eredménye. A magyar jogi terminológia kialakulását tehát nem a XVI. századra kell tennünk, különösen nem az első Verbőczy-fordító, Veres Balázs (1565) egyéni érdemének kell tartanunk, mert az a magyar jogrendszerrel egyidőben alakult ki és avval együtt fejlődött.