Kovalovszky Miklós (szerk.): Emlékezések Ady Endréről 1. köt. - Új magyar múzeum, Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 5. (Budapest, 1961)
III. A zilahi diákévek
Ez jellemző is Adyra: ha első nem lehet, vagy legalábbis bizonytalan, hogy győz, inkább nem vállal semmit sem (1. 519). De kívülről így is kézben tarthatta pártjával a vezetést, övék lehetett az irányító, döntő szó. (Az önképzőköri elnökség kérdéséről: Kovalovszky 17 —19.) Ha a rendelkezésünkre álló adatok <% emlékezések alapján meg akarjuk magyarázni, hogy miért mellőzték őt az elnökválasztáskor, olyannyira, hogy nem is jelölték, nem könnyű a felelet. Mint kiváló tanuló, mint a diákság ismert költője és az önképzőkör félelmes bírálója, kétségtelenül ő a legméltóbb az elnöki tisztségre, hiszen a kör legszorgalmasabb és legtehetségesebb tagja. Mindezt összevetve azonban arra a következtetésre jutunk, hogy bár társai elismerték tehetségét, egyéniségével, magatartásával és főként bíráló szereplésével nemcsak tekintélyt szerzett magának, hanem ellenfeleket, sőt talán haragosokat is. Részben zárkózottsága, részben osúfondáros természete, támadó modora miatt nem fordult feléje osztatlan rokonszenv, nem volt általánosan népszerű. Érdekes, hogy hasonlóképpen nyilatkoznak a szenvedélyes vitatkozó kedvű József Attiláról is a makói évek tanúi. Lehet, hogy társadalmi szempontok is — politikait nem mernénk még mondani — szerepet játszottak, mint Ady Lajos írja: „Bandi a választási küzdelemben Teleky Endre mellé áll, s az önképzőkörben »demokrata« pártot szervez jelöltje érdekében” (39). Erre utal Bölöni György is, kiemelve, hogy Somogyi Kálmán, a VHI. osztály másik jeles tanulója, „ügyes, igazi »zsentri« fiú”, s mikor Ady „demokrata” pártot szervezett ellene, „ilyen korán ellenzékbe került, mégpedig osztályalapon, az uralkodó renddel, a befolyásosabb és úribb zsentrivel szemben” (15). Szunyoghy közlése szerint a „demokrata” jelzőt csak Ady Lajos röpítette fel könyvében. Somogyi Kálmán is tagadta ezt a beállítást, amikor 1942 nyarán beszélt halhatatlanná vált egykori vetélytársáról (1. 375). Zsóka is elismeri emlékezésében, hogy ő volt a két jeles diák vetélkedésének egyik oka (1. 595—6). A politikai-világnézeti kérdésre vonatkozólag annyiban kell helyesbítenünk Somogyi nyilatkozatát, hogy Zilahot és magát a Kollégiumot tüzes kuruc szellem, erős negyvennyolcas ellenzékiség töltötte be. Érmek jele Ady VHI. osztálybeli Kossuthverse, s hogy 1898. április 11-én, a március 15-ét megcsúfoló „hivatalos” nemzeti ünnepen beverte egy aulikus érzelmű hivatalfőnök gyertyákkal kivilágított ablakait (Ady L. 61 — 62). Ady „baloldalisága” akkoriban ezekben nyilatkozott meg; határozott politikai vagy éppen demokrata nézeteiről, megnyilatkozásairól nemigen van részletesebb egykorú adatunk. Ötvös Béla nagyváradi szerkesztő feljegyezte ugyan Ady két idősebb, tehát vele közelebbi barátságban nem levő iskolatársának emlékezését a vele folytatott politikai ,,eszmecserék”-ről, ezek azonban nagyon is határozott programszerűségük miatt, legalábbis a részleteket illetően, jórészt visszavetítésnek látszanak. A teljesség kedvéért röviden ismertetjük őket: Altnőder Endre (szül. 1875.) ny. műszaki tanácsos (emlékezését későbbi kötetünkben közöljük) két évvel járt Ady fölött. Tanúságot 472