Lackó Miklós: Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből (Budapest, 1955)
Orbán Sándor: Az egységes állami iskola megteremtése
564 Orbán Sándor az egyház máris tiltakozott az ellen, hogy az »egységes állami könyvek használatát valamennyi iskolában« elrendeljék.84 Sőt ezzel kapcsolatban széles tiltakozási kampányt indítottak a hívő tömegek körében is.85 Egyes újonnan megjelent tankönyveknek a megvételét pedig »bűn terhe alatt« is eltiltották.86 Ugyanakkor arról egyáltalán nem gondoskodtak, hogy ők adjanak ki megfelelő új tankönyveket. »A hiányzó katolikus tankönyvek megírásával — tekintettel bizonyos meggondolásokra — ne siessünk« — foglalt állást e kérdésben a püspökkari értekezlet.87 Végül más megoldás nem maradt, mint az, hogy jobbára tankönyv nélkül tanítottak. Így aztán nemcsak az a helyzet állt elő, hogy az egyházi iskolák szellemét csak a felekezetieskedés és általában a reakciós szempontú oktatás jellemezte, de az is, hogy valóságosan megszűnt az egységes tanulmányi rendszer, az egységes tananyag követelményének elve.88 Egyik helyen pl. több súlyt fektettek az egyes tantárgyakra, másik helyen kevesebbet, vagy — ami még gyakoribb — ugyanazon a tantárgyon belül csak a tananyag egy bizonyos részét tárgyalták, más részét nem. Ebben persze tükröződött az illető iskola szelleme is. Jellemző például, hogy a Mi Asszonyunk Női Kanonokrend Pécsi Római Katolikus Szent Erzsébet Leánygimnázium 1948. évi írásbeli érettségi vizsgáján 46 növendék dolgozott fel irodalmi témát és csak egy volt, aki fizikai tárgyú dolgozatot készített. Továbbá az is jellemző, hogy noha Gárdonyiról is írtak néhányan, sorrendben a dolgozatokban »legkedvesebb írójuknak« Herczeg Ferencet, Tormay Cecilt, Prohászka Ottokárt, Kodolányit, Nyirőt . . . stb-t vallották a tanulók. Petőfi Sándorról, Móricz Zsigmondról, József Attiláról egyetlen érettségiző sem írt dolgozatot.89 A reakciós, tartalmú iskolai oktatást kiegészítették és táplálták az ellenforradalmi rendszerből átmentett különböző diákifjúsági szervezetek (Szívgárda, kongregáció, cserkészet, Diákkaptár stb.) ; az egyes szerzetesrendi iskolákban illegális szervezkedések folytak ; a demokratikus ifjúsági szervezeteket megrágalmazták és eltiltották. Mindszenty pl. egyik körlevelében nyíltan felhívja az ifjúságot arra, hogy »óvatos« legyen »bizonyos új egyesületekkel« szemben.90 »Katolikus gyerek — szögezte le az egyik fővárosi hitoktató — nem lehet a MADISz tagja«.91 A »Szívújság« pedig odáig megy, hogy kijelenti : az Úttörő című gyermekújságot csak az járassa, aki azt »akarja, hogy fiából haramia legyen«.92 A haladó hagyományok, a hazafias nevelés megcsúfolása szempontjából különösen a centenáriumi alkalom emelkedik ki, amikor is a katolikus 84 UE 1946. november 3. 85 ÉL Kalocsa, 870/1947. Grősz érsek tiltakozásra való felhívása.] 86 A hercegprimás 1947. november 23-i körlevele. 87 Püspökkari értekezlet jkve, 1946. március 14. 88 Míg egyik iskola az egyház által kiadott új tanterv szerint készített tanmenet alapján tanított, a másik régi tanmenetet használt (lásd A szegedi tankerületi főigazgatóság jelentése, VKM Y. 113 831/1947). Másutt a miskolci tankerületi főigazgatóság jelenti: »Sok-sok zavar keletkezett a jegyzet és munkafüzet használatában«, »a mindennapi kérdések óráinak osztálynaplói feljegyzései nem mindig fedik a rendeletszerű anyagot« (VKM V. 165 650/1948). 89 VKM V. 157 670/1948. Érettségi biztosi jelentés. 90 A hercegprimás 1947. november 23-i körlevele. 91 DL Egyházi anyag, 26/13 (gyűjtemény). 92 A Szív 1946. október 26. Jellemző, hogy az Úttörő-mozgalommal szemben milyen gyors ütemben fejlesztették a »szívgárdát«. Az 1946-ban megindított tíjjászervezésnél 153 csoportot mutattak ki, két év múlva pedig ennek több mint tízszeresét: 1543 csoportot (PL Veszprém, 1000—55/1948). — Az MTö 1948. május 28-i száma pedig arról ír, hogy a katolikus egyházi főhatóság megakadályozza, hogy »iskoláink diákjai . . . résztvegyenek a Diákszövetség munkájában, a ’Tanulj jobban’-mozgalomban«.