Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (Budapest, 2002)
B
143 biokémiai indikátorok H, 0, N, P, K, S, Ca, Mg, Fe, mikroelemek pl. a Cu, Zn, Mn, Co, F, Br, Se, Mo, Ba, Sr, Cl, V, AI. biogén faktorok: -abiogén tényezők biogén mészkiválás: a vízinövények asszimilációja révén enyhén lúgos közegben bekövetkező vegyi folyamat, amelynek során kalcium-karbonát, víz és szén-dioxid képződik. Eredménye algák és edényes vízinövények felületét álló- és folyóvizekben egyaránt gyakran borító vékony, törékeny mészhártya. A víz mozgása révén és a növény pusztulása után a mészkéreg összetöredezik, majd leválva a növényről finom mésziszapként ülepedik le a vízfenékre. Ez a biogén mész, amely pl. a balatoni hígiszapnak, az ún. latyaknak fő összetevője, biogén oxigén: az élőlények által termelt oxigén. 1. A szárazföldön nagyvárosok és ipartelepek ter.-én és környezetében szükséges zöldter.-ek (főként erdők, parkok, kertek) létesítése, hogy az ott élő fák, cserjék és egyéb zöld növények asszimilációjukkal csökkentsék a levegő egészségünkre káros szén-dioxid-tartalmát, és növeljék annak éltető oxigéntartalmát. 2. Nem kevésbé jelentős természetesen vizeinkben, különösen állóvizeinkben és halastavainkban algák és edényes vízinövények jelenléte, amelyek nagymértékben növelik a vizek oldottoxigén-tartalmát (amelynek e nélkül csupán diffúzió révén a levegőből való pótlása rendkívül lassú folyamat). így -termelésükkel a vízinövények igen hasznosan járulnak hozzá a halak és más vízi szervezetek oxigénszükségletének a fedezéséhez, a vizek frissen tartásához. biogén tényezők, biogén faktorok: az életfeltételeknek élőlények által létrehozott elemei. biogén üledékek: olyan üledékek, amelyek keletkezésében az élőlények - az állatvilág és a növényzet - játszszák a fő szerepet. Ezek lehetnek tengeri eredetűek (mint egyes karbonátos kőzetek, diatomeás iszapok, korallépítmények stb.) és lápi lerakódások (tőzeg, lápi agyag, sphagnum stb.), de ilyen üledékekből származnak a világ energiaellátásában jelenleg nagy szerepet játszó kőszén és szénhidrogének is. biogeográfia <gör.>, életföldrajz: az élőlények földrajzi elterjedésével, ennek történeti és okozati hátterével foglalkozó, a természeti földrajz határter.én elhelyezkedő biológiai tud.ág. Az élőlényeknek és közösségeiknek földrajzi elterjedését vizsgálja. Gyakran különválasztják növényföldrajzra (fitogeográfia), ill. állatföldrajzra (zoogeográfia), történeti v. genetikus ~ra. biogeokémia: -»geokémia biogeokémiai ciklus: a kémiai elemeknek az élettelen környezetből a szerves élővilágig és az élővilágtól a szervetlen környezetig tartó körforgása (-»geokémiai ciklus). Egy elem a különböző szakaszaiban lehet szilárd, folyékony v. gáz-halmazállapotú, és különböző vegyületeket képezhet. Az anorganikus anyagokban (pl. kőzetek) lévő kémiai elemek mennyisége rendszerint nagyobb, mint a bioszféra anyagaiban lévőké. A rendszerben az elemek kicserélődése fizikai, kémiai folyamatok (pl. kőzetek mállása) és a biológiai folyamatok (proteinszintézis és -lebontás) révén jön létre. Az elemek vándorlása a ciklusok során szerves és szervetlen kötések egymásba alakulásával zajlik, közben egyes atomok oxidációs foka is változik. Az élő szervezetek normális fejlődésükhöz legalább 30-40 elemet igényelnek, de a legfontosabb a szén, a hidrogén, az oxigén, a nitrogén, a kén és a foszfor. Mivel ezek utánpótlása korlátozott, az élet folyamatos megújulását ezek körforgalma, a C-, N-, S-, P- (stb.) ciklus biztosíthatja. A -okát két alaptípusba sorolják: gázfázisú, ill. üledékfázisú tápelemciklusok. A gázfázisú körforgalmak tartalékraktára a légkör (pl. N-ciklus), míg az üledékfázisúak tápelemdepója valamilyen üledékes kőzet (pl. P-ciklus). Az ember tevékenysége révén (pl. bányászat, levegőszennyezés) a természetes anyagáramokat megszakítja, s ezzel a ~t is befolyásolja, biohumusz: biogáz bioindikátorok: -»indikátor, —»indikátorszervezetek bioinformatika: a biológiai (főleg molekuláris biológiai) információk gyűjtése, tárolása és felhasználása, valamint az erre a célra létrehozott szervezet (biomolekuláris adatbázisok). Az információt az élő szervezetekben azonosított gének nukleotidsorrendje, ill. a fehérjék aminosavsorrendje adja. Ennek megfelelően DNS-szekvenciaadatbázisok (GenBank, Los Alamos; European Molecular Biology Laboratory, ENBL), genomanalízis-adatbázisok (Genom Project Database), továbbá fehérjeszekvencia-adatbázisok (Protein Identification Resources stb.) működnek. biokatalizátorok: az élő szervezetekből elkülöníthető enzimek, fermentumok, amelyek a szerves vegyületek átalakításában közreműködnek, a reakciók sebességét (aktiválás) és irányát (specifitás) befolyásolják, biokatasztrófa, biológiai katasztrófa: a környezeti tényezők hirtelen változása, romlása következtében beálló, nagyszámú élőlényt: egyedet, esetenként fajt érintő pusztulás. PL ~ a csernobili erőmű robbanása (1986), az olajkutak felgyújtása a kuvaiti háborúban, v. nagy mennyiségű olaj tengerbe kerülése (környezeti katasztrófa). biokémiai indikátorok: biokémiai markerek Kétlépcsős (kétfázisú) biogáztermelő technológia vázlata: 1. hulladéktároló, 2. adagoló, 3. lúgelőkészítő, 4. előkezelő, 5. centrifuga, 6. sűrűanyag, 7. hígító, 8. centrifugált folyadék, 9. használtszódaoldat-visszavezetés, 10. hőcserélő, 11. fermentor (savas erjesztő), 12 metános erjesztőreaktor, 13. biogáz, 14. kondenzor, 15. gáztartály, 16. gáztisztító, 17. metángerjesztő, 18. reflux, 19. szűrletvíz, 20. szűrőprés, 21. keverő, 22. levegőztető biológiai utókezelés, 23. iszap-visszavezetés, 24. szűrletvíz-visszavezetés, 25. szennyvízelvezetés mezőgazdasági öntözésre