Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (Budapest, 2002)
B
155 bioventiláció Biotóphálózati rendszer agrártájon való megjelenése szabad, füves kifutón, kakasos tartással történik. A takarmány szemes- és zöldtakarmány lehet gilisztaetetéssel kiegészítve. A takarmány min. 80%-a vegyszermentesen termelt legyen, elfogyasztott mennyiségét korlátozni nem szabad. Antibiotikumot, hormonkészítményt, kokcidiosztatikumot adni tilos. A csőrkurtítás és a szárnyvágás ugyancsak tiltott. biotikus indexek: a fajok ökológiai igényének ismeretében használható mutatók a környezet állapotának közvetett jellemzésére. A fajokat kategóriákba osztjuk (pl. szaprobitási zónák élővizekben), s ezeknek az 1,2, 3 stb. értékszámot adjuk. Az index kiszámítása úgy történik, hogy minden faj abundanciáját megszorozzuk a megfelelő értékszámmal, majd az egészet összegezzük, s az összabundanciával osztunk. A kapott eredmény nagysága mutatja meg, hogy mely kategóriába tartozó fajok dominálnak a vizsgált ter.-en. Elsősorban a hidrobiológiában használják a ~et vizek szennyezésének jelzésére, (még -»ökológiai fajcsoport, -*ökológiai indikáció) biotikus potenciál: valamely állatfaj szaporodóképessége és a kedvezőtlen viszonyokkal szembeni tűrőképessége. Számszerűen: F = (i ■ e)c, ahol F az egyedszám növekedése, ez az egy nőstényre eső átlag peteszám, c az évi nemzedékek száma és / a szexuálindex; f i=----------. m + f ahol fa nőstények száma, m a hímek száma. Ennek az évente több nemzedékben fejlődő fajok esetében igen magas elméleti egyedszámnak a realizálódását az élettelen és élő környezeti tényezők „ellenállása" befolyásolja, ezáltal az utódszám a legtöbb esetben a tenyészidő végére csak a töredéke a kiszámított értéknek, biotikus tényezők: a környezetbiológiában az élőlények hatásai a többi élőlényre, ill. az élettelen környezetre. Kv.-i és tvl.-i szempontból különösen jelentős ezek közül az emberi tevékenység (antropogén hatás), (még -»,környezeti faktor) biotóp: -»élőhely biotóphálózati rendszer, agrártáj bolygatatlan élőhelyrendszere: zöldfelületekből, szabad térségekből, védter.-ékből, élősövényekből, erdősávokból, fasorokból és egyéb regenerációs zónákból álló hálózatos rendszer. Úgy biztosítja a táj biológiai diverzitásának és ökológiai alapkarakterének megőrzését, a környezet stabilitását és a tér természetes strukturálódását, hogy ehhez azokat a felületeket, -»ikörnyezetileg érzékeny területeket használja, amelyeknek mg.-i terméspotenciálja egyébként is igen alacsony. Az agrártájon való megjelenésének vázlatos rendszerét szemlélteti az ábra. Ez a rendszer a gazdálkodásnak szerves része, amelynek keretében az alábbi alapfunkciókat látja el: 1. térstruktúra-kialakító funkció: a tér tagolása, részegységekre bontása; 2. élettérfunkció: a természetes flóra és fauna fenntartása; 3. talajvédelmi funkció: szél- és vízerózió elleni védelem, talajregeneráció támogatása, terhelésének tompítása, szűrése; 4. vízvédelmi funkció: az ivóvízbázisok, a felszín alatti és a felszíni vizek védelme, szűrőfunkció; 5. levegőszűrő funkció: az áramló levegő mechanikai (por, egyéb szennyezés) szűrésével, az oxigéntermelés növelésével; 6. mezőgazdálkodási funkció: termésnövelés és minőségjavítás a talaj védelmével, kedvező mikroklimatikus hatással, a mezőgazdálkodás számára hasznos élőlények (beporzórovarok, kártevők ellenségei stb.) számára élőhely biztosításával, a hálózat tudatos mezőgazdálkodásba integrálásával; 7. tájképi-esztétikai, pihenési és jóléti érték növelése a helyi közösség számára, vonzóvá tétele a vendégfogadás és az idegenforgalom számára. Ahhoz, hogy e funkciót a rendszer el tudja látni, ter.-i arányának a tapasztalatok szerint a legjobb szántóföldi mezőgazdálkodási adottságú ter.-eken is el kell érnie az összter. 7-2%-át. Kialakítása során figyelembe kell venni - pl. történeti földhasználati térképek alapján - a kultúrtáj korábbi struktúráját, el kell végezni a meglévő értékes biotópok felmérését, térképezését, ugyanakkor meg kell őrizni a táj népességeltartó képességét, és egyben gondoskodni kell a - kezeléséről is. biotrágya: -^biogáz biotranszformáció, biokonverzió: élő szervezetek v. azok alkotórészei segítségével végzett átalakítások, módosítások, átvitelek (szerves csoportok átvitele), a -»biomassza-hasznosítás ígéretes eljárási módjainak egyike. Mindazon bonyolult folyamatok összessége, amelyekben adott szubsztrátok élő szervezet(ek) v. anyagcseretermékeik hatására átalakulnak, kémiai szerkezetük megváltozik, és ezáltal a biogeokémiai ciklus egy újabb szintjére kerülnek. A kiinduló anyagok sokszor mg.-i, élelmiszeripari v. kommunális hulladékok, melléktermékek; a végtermékek: élelmiszerek, takarmányok, ipari nyersanyagok, üzemanyagok stb. A ~ a -*biotechnológia rohamos fejlődésével párhuzamosan még nagy lehetőségeket tartogat. A ~ során a szubsztrátok és a ~t kivitelező szervezetek, anyagcseretermékek kölcsönösen módosulhatnak (pl. a ~t kivitelező szervezet anyagcseréje is változik; biodegradáció, biodeterioráció, kometabolizmus stb.). biotrop: az élő szervezetben felhalmozódó radioaktív izotópok gyűjtőneve. bioventiláció: talajkezelési technológia, amely a szennyezett talajban élő és működő aerob mikrobaközösség megfelelő oxigénellátását biztosítja talajszellőztetésse\. Mind -»in situ, mind -»ex situ alkalmazható, önálló talajkezelési technológiaként v. komplex remediációs technológia részeként. Ex situ megoldása a levegőztető csőrendszerrel ellátott prizmás talajkezelés. In situ olyan esetekben alkalmazzuk, amikor a szennyező anyag a vízzel telítetlen talajban, a talaj szilárd felületére abszorbeálva helyezkedik el, és aerob körülmények között biodegradálható. Ilyenkor ált. a talaj oxigénellátottsága a folyamat limitáló tényezője, hiszen a -»szennyező anyagok talajban folyó biológiai bontása nagy mennyiségű oxigént igényel: 100 kg fűtőolaj biodegradációjához elméletileg kb. 160 kg 02 szükséges, ez kb. 800 kg levegőt jelent, de a gyakorlatban ennek 10-20-szorosával kell tervezni. A -»talajlevegő oxigéntartal-