Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (Budapest, 2002)
B
biokémiai markerek 144 biokémiai markerek, biomarkerek, biokémiai indikátorok: jelzőmolekulák, amelyek környezeti hatásra jelennek meg, biokémiai v. sejtszintű válaszként. Mennyiségük összefüggést mutat környezetszennyező vegyi anyagoknak való kitettséggel, ezért megjelenésük és koncentrációjuk környezettoxikológiai (-»toxikológiai, -»ökotoxikológiai) tesztek végpontjaként használható. Vegyi anyagok, szennyezett környezeti minták tesztelésére és -»biomonitoringra alkalmas módszerek alapjául szolgálhatnak. Legismertebb 1. a vegyes szerepű oxidázok, pl. a monooxidázok, amelyek feladata a természetben a lipofil szubsztrátok vízoldhatóvá tétele, működésük indukálható, toxikus anyagok jelenlétében (pl. PAH, PCB) koncentrációjuk megnő; 2. a metallotioneinek, amelyek koncentrációja toxikus fémeknek kitett szervezetekben szignifikánsan megnő, ezért szennyeződésjelző molekulaként nagy reményeket fűznek hozzájuk, de felhasználásuk biomonitoringhoz a fajonkénti nagy eltérések miatt egyelőre korlátozott; 3. a citogenetikai markerek, pl. a kromoszómaaberrációk száma és minősége összefüggést mutat az ionizáló sugárzásnak és a kémiai mutagéneknek való kitettséggel; 4. genetikai marker lehet bármely, a DNS-en környezeti hatásra bekövetkező mennyiségi és minőségi változás. Kimutatásukra modern géntechnikák állnak rendelkezésre, így hibridizációs próbák hibridizációs technikákkal, polimeráz láncreakció (PCR) specifikus indítómolekulákkal, biokibernetika <gör >: az élő szervezetek szabályozó mechanizmusainak struktúráját, információátvivő és -feldolgozó rendszereinek szervezettségét, elemeinek működési módját tanulmányozó tud. A biológiai vezérlés, szabályozás jelenségeinek információelméleti alapú, algoritmikus tanulmányozása a belső állapotok, a be- és kimenő jelek elemzése révén, bioklimatikus építészet: az ökológiai építészet v. biotektúra egyik irányzata, amely a bioépítészet legkorábbi és legismertebb értelmezése. Elméletét Olgyay Viktor és Olgyay Aladár fejlesztette ki az 1960-as évek elején a Princeton Egyetemen (USA). Az elmélet abból indul ki, hogy az építészet feladata megvédeni az embert az időjárás viszontagságaitól, ezért a legfontosabb feladat a nap sugárzási energiájának hasznosítása a fűtési időszakban, ill. a túlmelegedés megakadályozása nyáron. Ezenkívül fontos tényező a szél kiküszöbölése, a belső térben a megfelelő hőmérséklet és a páratartalom megteremtése. A fenti adatok jelzésére az ún. bioklimatikus diagram szolgál. bioklimatológia <gör >: az alkalmazott klimatológia (éghajlattan) más szaktud.-okkal érintkező határter.-én kialakult ága, amely meghatározott ter.-re, térre vonatkoztatva vizsgálja a klíma komplex biogén hatását az élőlényekre (emberre, emberi tevékenységre, állat- és növényvilágra stb.) és azok reakcióira. Nagy ütemben fejlődő ágai az agrometeorológia, az orvosi meteorológia, a repülési meteorológia, az űrkutatás stb. biokoncentráció: az a folyamat, amelynek során élőlények különféle vegyületeket, kémiai elemeket, mérgező anyagokat a környezeti koncentrációnál nagyobb mennyiségben halmoznak fel szervezetükben, ill. szöveteikben, pl. nehézfémsókat (Hg-, Zn- és Pb-vegyületeket), növényvédő szereket stb. A - szárazföldi és vízi szervezetekben egyaránt végbemehet, biokoncentrációs faktor, BCF: az a kísérleti meghatározáson alapuló szám, amely kifejezi egy adott v. vizsgált anyag élő szervezetben, ill. a környezeti elemben lévő koncentrációjának arányát. Kiszámításakor a tesztszervezetben mért koncentráció értékét osztják a környezeti elemből kimutatott koncentráció értékével, biokonverzió: 1. biokémiai folyamat a sejtekben. - során az enzimes reakció szubsztrát\a átalakul köztitermékké v. termékké szintézis, lebontás v. transzformáció révén. Az átalakulás az élő szervezetben reakciók sorozatán keresztül valósul meg: hidrolízis, oxidáció—redukció, aminálás-dezaminálás, gyűrűzárás-gyürűhasítás stb. - 2. biotechnológia, amelynek központi katalizátora valamely mikroorganizmus, tenyésztett szöveti sejt v. enzim. A biotechnológia reaktorában lévő közegben oldott szubsztrátot a sejt v. az enzim termékké alakítja. A enyhe körülmények között zajlik, a technológusnak optimálnia kell a folyamatot, hogy a kívánatos termék keletkezzék. A ~ra leggyakrabban fermentációs, hulladékkezelési v. hulladékhasznosítási technológiák alapulnak. A környezetvédelmi biotechnológiák olcsó szubsztrátjai mg.-i termékek, melléktermékek és hulladékok, erdőgazdasági és élelmiszer-ipari melléktermékek és hulladékok. ~val előállított termékek lehetnek elsődleges és másodlagos anyagcseretermékek, amelyeket finomvegyszerként, gyógyszerként v. energiahordozóként hasznosítanak, kémiai felépítésüket tekintve pedig: aldehidek, ketonok, savak (oxálsav, C-vitamin stb.), aminosavak, alkoholok (etanol, metanol), metán, (még bioetanol, biodízel, -»biogáz) biokorrózió: fémek biodeteriorációja, az elektrokémiai korrózió fokozása, amelyet főként mikrobák v. mikrobiális anyagcseretermékek okoznak. Számos különböző típusa ismert: 1. a ként, tioszulfátot, egyéb kénvegyületeket oxidáló mikroszervezetek kénsavat termelnek; 2. más mikrobák anyagcsere-végtermékként szerves savakat produkálnak; 3. egyesek megváltoztatják a redoxpotenciált; 4. mikrogalvánelemeket képeznek; 5. anódos és katódos depolarizáló hatásúak; 6. a -»szulfátredukáló baktériumok korrozív H2S-t termelnek. Korróziót fokozó mikroszervezetek, pl. a Thiobacillus spp., Desulfovibrio spp., -»vasbaktériumok stb. Biokultúra Egyesület, Magyar Biogazdálkodók, Környezetkímélők és Egészségvédők Egyesülete: 1983- ban alakult, 1987-ben országossá vált egyesület. Jelenleg 59 hazai és 13 külföldi csoporttal, 1400 taggal rendelkező szervezet. Célja az ökológiai gazdálkodás elterjesztése. Tanfolyamokkal, szaktanácsadással, ökopiacok szervezésével segíti elő a biogazdálkodás többféle ágazatának elterjedését. A szakminisztériumokkal való folyamatos kapcsolattartás révén a biogazdálkodók érdekképviseletét is ellátja. A - jelenteti meg a Biokultúra c. szaklapot; videotár áll az érdeklődők rendelkezésére. biológiai aktivitás: a közegben (vízben v. üledékben) található mikroorganizmusok, elsősorban baktériumok tevékenységének mértéke. Oxigénfogyasztással (légzés), enzimológiai módszerekkel, ismert anyagok eltüntetésének v. átalakulásának sebességével mérhető. Megfelelő kivitellel a közegben lévő, a ~t okozó mikroorganizmusok mennyiségéről is tájékoztat (-»titerérték). biológiai aktívszénszűrés: a granulált aktívszénszűrés ózonos vízkezelés után alkalmazott, speciális válfaja. Az ózon mint igen erélyes oxidálószer a vízben lévő szerves szennyező anyagokat tördeli, és biológiailag könnyebben bontható oxidált melléktermékekké alakítja. Az ózonozás után alkalmazott, granulált aktív szén felületén speciális mikroflóra alakulhat ki (biológiai aktívszénszűrő), amely a melléktermékeket lebontja. A - során gyorsabb a szerves szennyezések eliminációja, mivel az aktív szénben lejátszódó adszorpció miatt nagyobb a ^•szubszfráfkoncentráció. biológiai biztonság: a termelés biztonságának igénye és a termékek komplex köz- és állat-egészségügyi ellenőrzése, a kórokozóktól és kémiai anyagoktól (antibiotikumok, szulfonamidok, peszticidek, reziduumok stb.) való mentessége. biológiai biztonságról szóló jegyzőkönyv, Cartagenai jegyzőkönyv: a -»biodiverzitás-egyezménynek a genetikailag módosított (transzgenikus)