Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K (Budapest, 2002)
K
655 kritikus talajvízszint környező ter.-ek lakosságának fontos ivóvízforrását jelentik. Az aktív vulkánok -eiben található tavak azonban katasztrófát is okozhatnak. Vulkáni kitörés során a peremet átszakítva zúdulnak le a völgyekbe, miközben magukba gyúrják a friss vulkáni kőzetanyagot, és iszapárként mindent elsöpörnek, ami útjukba kerül (pl. a jávai Kelut 1919. évi, a Mt. Pelée 1902. évi, az új-zélandi Ruapehu 1953. évi kitörése). - 2. meteorit-: kisebb-nagyobb kozmikus eredetű testek becsapódása nyomán képződött kerek mélyedés egyes égitestek (Föld, Hold, Mars stb.) felszínén. Az egyik legnagyobb földi meteorit- az 1,3 km átmérőjű, 176 m mély Arizona-meteorit- (USA), kreténizmus, cretinismus <ang.>: a pajzsmirigy csökkent tevékenységének következtében kialakuló testi és szellemi fejlődés visszamaradásában megmutatkozó kórkép (alacsony növés, vaskos végtagok, rövid koponya, myxoedemás bőr, gyengeelméjűség). Recesszíven öröklődik. Kreybig Lajos (1879-1956): agrokémikus, talajkutató, az MTA tagja (levelező 1951, rendes 1954), Kossuth-díjas (1950, 1954). Vegyészmérnök tanulmányai végeztével a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa, a talajtani osztály vezetője lett. Nagy érdeme, hogy megszervezte és vezette az ország új talajismereti térképezését, aminek eredményeként elkészült Mo. első 1:25 000 léptékű talajtérképe. A trágyázás, talajerő-utánpótlás számos kérdésével is foglalkozott, előtérbe helyezve a talaj élőlényeinek szerepét. Módszert dolgozott ki az istállótrágya foszfátos erjesztésére, valamint új eljárást vezetett be a szerves és ásványi trágyák együttes használatára. 1927- ben a Nemzetközi Talajtani Kongreszszuson a Talajbiológiai szakosztály elnökévé választották. Az MTA Agrokémiai Szakosztályának elnöki tisztét 1951-től haláláig látta el. krezol, metilfenol, C7H60: az egyik aromás hidrogén helyén metil-csoportot tartalmazó -^feno/származék. Három izomerje van. Az orto-, méta- és para- fagyás- és forráspontjai 12-35, ill. 191-202 °C közötti értékek, CAS- számaik: 000095-48-7, 000108-39-4 és 000106-44-5. Kőszénkátrányból v. kőolajból állítják elő. Az o-~ növényvédő szerek, a m- és p-~ benzin adalékanyagok, plaszticizálók és a BHT antioxidáns alapanyagaként használatosak. Kriesch János (1834-1888): tanár, zoológus, tankönyvíró, az MTA levelező tagja (1886). Rheinthalban (Alsó- Ausztria) született. 1861-től Ungváron volt gimnáziumi tanár, majd a Budai Főgimnáziumba került. 1863-ban jelent meg a Természetrajz szóban és képben című munkája. Háromkötetes műve, A természetrajz elemei 1863 és 1868 között jelent meg. 1864-ben lett a József Műegyetemen a természetrajz és az állattan tanára. Különösen figyelemreméltó az 1867-ben, a Természet c. folyóiratban megjelent írása, amelyben a Kárpátok veszélyeztetett, pusztuló állatvilágáról számol be. krioprezerváció, fagyasztásos tárolás: mikroorganizmusok, sejtek, szövetek, szervek (élelmiszerek) stb. hosszú idejű, 0 °C alatti hőmérsékleten, élő, intakt állapotban történő tárolása. -»Génbank, -*törzsgyűjtemény, szövet-, ill. szervbank, spermabank esetében a ~ legfontosabb szempontja a fagyasztás okozta sejt-, szövetkárosodás, pusztulás minimalizálása. Ennek érdekében fagyasztás előtt krioprotektáns szerekkel (pl. glicerin, dimetilszulfoxid) kezelik az anyagot, majd pedig ált. programozott fagyasztást alkalmaznak (pl. 1 °C/perc -30 °C-ig, majd 30 °C/perc -150 °C-ig, tárolás -150 °C-on). Hasonlóképpen kritikus a fagyasztott anyag újbóli felolvasztása, kritikus megszakadás: a reaktorbalesetek egyik típusa. E balesetek ált. négy csoportba sorolhatók: 1. reaktivitás! balesetek, 2. hűtéskiesési balesetek, 3. üzemanyag-kezelési balesetek és 4. telephely okozta balesetek. Az első két balesettípus keletkezésében az atomerőmű energiaszállító rendszerében bekövetkező egyensúlyzavar játszik szerepet. A reaktivitási balesetekben a reaktor szuperkritikussá válik, és olyan mérvű energiatúltermelést eredményez, amit a hőelvezető rendszer már nem képes elszállítani az üzemanyagból még akkor sem, ha egyébként a rendszer tökéletesen működik. A reaktivitási baleseteket gyakran két alcsoportba osztják: többletenergia-tranziensekre és nukleáris megszaladásokra (nuclear excursions) attól függően, hogy a reaktorteljesítmény viszonylag lassú emelkedésével járnak-e v. pedig a teljesítmény gyors megszaladásával. Mindkét esetben az üzemanyag megolvadása, sőt elgőzölgése következhet be, minthogy a hűtőközeg hőelvezetése nem elég gyors. Súlyos nukleáris tranziensek a nyomás olyan mérvű megnövekedését okozhatják a primer körben, ami a reaktortartály integritásának vesztésével járó robbanáshoz vezethet, kritikus népességcsoport: egy adott sugárforrásra v. sugárforráscsoportra nézve a lakosság tagjainak az a csoportja, amelynek a sugárterhelése meglehetősen homogén, és jellemző azokra az egyedekre, akik a legnagyobb dózist kapják, kritikus pont: ipari létesítmények és építkezések zajkibocsátásának vizsgálatakor a mérőfelületnek (részfelületnek) az a pontja, ahol a zajkibocsátási A-hangnyomásszint a legnagyobb. Minden mérőfelülethez (részfelülethez) egy ~ tartozik. Ha a zajterhelési megítélési pontok a mérőfelületen vannak, a ~ egybeeshet a megítélési ponttal. kritikus szélsebesség: homokfelszínnél a homokszemcsék mozgásba lendítéséhez szükséges szélsebesség (VJ. R. A. Bagnold (1941) szerint: v, = A ——& gd , n| P ahol A = 0,1 abban az esetben, ha > 3,5; v a és p a homokszemcsék, ill. a levegő sűrűsége, g a nehézségi gyorsulás és d a szemcsék átmérője, v,d v a Reynold-féle szám, v a szél sebessége valamely у magasságban. A ~ elsősorban a homokszemcsék méretétől függ, mivel a tényezők csak kisebb intervallumban változnak. A ~ ismerete a -*defláció elleni küzdelemben is fontos, mert az adott homokfelszínre vonatkozóan meghatározható, hogy talajvédelmi módszerekkel (^■agronómiái talajvédelem és biológiai talajvédelem) milyen mértékben kell csökkenteni a felszín közeli szélsebességet, hogy ne következzen be az -felhordás. kritikus talajvízszint: a talajvízszint a talajokban a talajvíz aktuális terep alatti mélysége. A csapadék- és a párolgásviszonyoktól, valamint a környezetből történő oldalbetáplálástól függően a hidrológiai cikluson belül ált. jelentősen változik. Ez hatással van az olyan alapvető talajképződési folyamatokra, mint a vízben oldható, ill. azzal elmozdítható anyagok kilúgzása és felhalmozódása. Amenynyiben a két folyamat a talajvízből származó anyagok mozgása révén játszódik le, abban az esetben beszélünk ~ről, a talajvízszint a szelvényben úgy helyezkedik el, hogy a kilúgzási és felhalmozódási folyamatok egyensúlyban vannak. A - mélysége a talajok fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságaiból, valamint a talajvíz és a talaj kémiai összetételéből egyszerű módon számítható. Az átlagos talajvízszínt feletti ~ sófelhalmozódást, szikesedést idéz elő a talajszelvényben. Oka, hogy a kapilláris zóna a felszíni párolgást táplálja, s így a talajvízben oldott sók a felső szintekben betöményednek. (Másodlagos v. öntözés hatására fellépő szikesedés.) Ennél a talajvízmélységnél a kilúgozódási és sófelhalmozódási folyamatok egyensúlyban vannak. A - mélységét számos