Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon II. L-Z (Budapest, 2002)
R
257 rétek réteges lerakás: a -»lerakási technológiáké ált.-an alkalmazott módszer, amelynek segítségével a hulladékot egymásra helyezett, egymástól köztes fedőréteggel elválasztott rétegekben rakják le. A rétegek rendszerint 3-4 m vastagságúak. A hulladékok -ára egyrészt az optimális lebomlási körülmények létrehozása, másrészt a lerakó mechanikai stabilitásának biztosítása érdekében van szükség. Az egyes rétegeket ömlesztett hulladékból alakítják ki, viszont alkalmas technológiával a rétegekbe csomagolt hulladék is elhelyezhető. A hulladékrétegek kialakulásának vázlata 1. köztes takaróréteg, 2. napi takaróréteg, 3. záróréteg, 4. kazettákba rakott hulladék, 5. lerakandó hulladék réteglépcső, kueszta: egyik oldalán meredek lejtővel határolt, lépcsőszerű felszíni kiemelkedés. Másik oldala lapos, enyhén lejtő sík tér. A felszíni formák egyik alaptípusa. Keletkezésére Denudációs lépcsők, réteglépcsők I. vízszintes rétegekből alakult táblahegy, II. közel vízszintesen települt rétegekből felépített réteglépcső, III. denudációs lépcső, a lépcsőfelszín lenyesett felület, IV. kueszta, V. és VI. rétegborda nézve lehetnek tektonikus (töréses) és denudációs eredetűek. Fő ismertetőjelük, hogy lejtős lépcsőjüket nem homogén, hanem váltakozva települt kemény és puha rétegek építik fel, de úgy, hogy a lépcső peremén mindig kemény réteg van. Másik ismertetőjelük, hogy a lépcsők középpontja felé egyre fiatalabb (és más anyagú) rétegek kerülnek a felszínre (lépcső, lépcsővidékek). A denudáció hatására pusztulása során fokozatosan hátrál, és tanúhegyek válnak le a pereméről. Aránylag ritkább forma, de néhány jellegzetes előfordulása van: pl. a Párizsi-medence és a Londoni-medence rétegösszlet: egymásra települő és keletkezési körülményeiket illetően szoros kapcsolatban lévő kőzetek (-*formációk) csoportja. Egy -be sorolhatók pl. egy adott üledékgyűjtő medence süllyedése és feltöltődése során keletkezett folyóvízi, tavi, tengeri kőzetek. rétegterhelés: a réteg-kút-felszíni rendszer által meghatározott technológiai jellemző, amely a kitermelési és/v. besajtolási ütem felső korlátját jelenti. Termelési folyamat esetén a - meghatározása történhet gazdasági, energetikai V. kihozatali hatásfok figyelembevétele alapján. Besajtolási folyamat esetén az előzőek mellett fontos szempont lehet a besajtolt anyag és a tároló réteg közötti kémiai kölcsönhatás, a besajtolási folyamat következtében előálló környezetterhelés, rétegtömörödés: üledékes kőzetek tömörödése (kompakciója) a saját és a felettük elhelyezkedő rétegek súlyterhelésének hatására. A tömörödés során a folyadékkal (legtöbbször vízzel) kitöltött pórustér csökken, a szemcsék térfogata és alakja kevéssé változik. Ha a pórusfolyadék akadálytalanul távozhat a tömörödő rétegből, a mélység mentén exponenciálisan csökkenő porozitáseloszlás alakul ki, ez a normál V. egyensúlyi kompakció. A tömörödés szempontjából a homokos és agyagos rétegek viselkedése - bár hasonlójellegű - kvantitatíve különböző. Ha a pórusfolyadék távozását (kiszorítását) a rossz áteresztőképesség akadályozza, a fluidum egy része a pórustérben reked, és átveszi az adott mélységben jelentkező kőzetterhelést, túlnyomásos, gátolt tömörödésű rétegek keletkeznek. Ez a mélység menti porozitáseloszlás helyi max.-ában nyilvánul meg. rétegvíz: mélységi víz, jellemzően két vízzáró réteg közötti porózus víztartó, vízvezető rétegben lévő víz. Eredetét tekintve lehet -»profundus víz v. -»vadózus víz. Nincs közvetlen kapcsolatban a meteorológiai tényezőkkel és a talajvízzel, ezért kevésbé van kitéve a felszíni szennyező hatásoknak. Az idősebb képződményekben lévő-nek gyakran nagy az oldottsótartalma, ezért a felhasználás (hő- és gyógyvízhasznosítás) utáni elhelyezése nehézséget okoz. Utánpótlódásának mértéke még nem teljesen tisztázott, így az sem, hogy mekkora vízmennyiséget lehet kitermelni a sztatikus készlet csökkenése nélkül. A vízzárók közé zárt víztartók függőleges irányban sokszorosan ismétlődnek, az egyes víztartókban lévő - lényegesen különbözhet a többitől nyomásban, hőmérsékletben, kémiai összetételben, gáztartalomban stb. Ált. tendenciák: lefelé nő a hőmérséklet (geotermikus gradiens), a nyomás, és lazább összefüggésben az oldottsótartalom is növekszik, (még ->artézi víz) rétegzettség, rétegződés, sztratifikáció: 1. -»üledékes kőzetek jellemző sajátossága, a -*irétegekből felépülő kőzeteket jellemzi. - 2. tavak vizének függőleges irányú inhomogenitása: vízszintes rétegek elkülönülése a vízben. A víztest rendszerint két fő rétegre tagolódik, ezek a felső fedőréteg (epilimnion) és az alul elhelyezkedő alsó réteg (hipolimnion); a kettő között, ahol kis mélységkülönbségen belül nagymértékű változás tapasztalható, a váltóréteg (metalimnion) található. A rétegeket okozó tulajdonságok szerint legfontosabb a hő- v. hőmérsékleti - (termosztratifikáció), de ~et okozhat bármilyen kémiai tulajdonság (kemosztratifikáció), a sótartalom v. a hőmérséklet változásán alapuló sűrűségkülönbség (piknosztratifikáció) is. A fény behatolásának függvényében különül el a felső, átvilágított (fotikus) réteg, ahol növényi termelés van, a termelés tere (trofogénikus réteg) és az alsó, sötét (afotikus) réteg, ahol növényi termelés nincs, csak szervesanyag-bomlás folyik, a bomlás tere (trofolitikus réteg). A fény- minden tóban, a múló -űekben is megtalálható, a napjárás és az ég fedettsége szerint természetesen óráról órára változik. A ~ lehet állandó, időszakosan állandó v. múló. rétek: egész évben jó vízellátású termőhelyek gyeptársulása. A hűvösnedves, atlantikus klímájú ter.-eken és magashg.-ekben az alhavasi és a havasi zónában klimatikus örökzöld alakultak ki. Edafikus tényezők hatására is létrejönnek ártereken a mocsár-, lefolyástalan teknőkben a láp-, szikes talajokon a sziki - (-»szikesek növényzete). Antropogén eredetűek, így másodlagosak az irtás- v. kaszáló-, ahol a pázsitfűfélék tömeges gyepalkotók: réti csenkesz (Festuca pratensis), francia perje (Arrhenatherum elatius), aranyzab (Trisetum flavescens). Az irtás- virággazdagok, margaréta, harangvirágfajok, szegfűk jellemzők. A rendszeres kaszálás tartja fenn a rétet, mivel megakadályozza a