Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon II. L-Z (Budapest, 2002)
V
vízháztartási egyenlet 522 ból távozó vízmennyiségek egy vízháztartási állapotot jellemeznek, amelyben - a tér határain belül - a tározott vízkészlet nő v. fogy. Az időben egymást követő --egyenlegek azt a folyamatot jellemzik, amely az időben változó bevételek és kiadások hatására módosuló tározott vízkészletek alakulását mutatja (^vízháztartási egyenlet). vízháztartási egyenlet: adott időegységen belül a vízgyűjtő tér. (v. valamely vízgazdálkodási egység) vízháztartásában számításba jövő vízmenynyiségek egyensúlyát leíró egyenlet, amely a bevétel (csapadék, öntözővíz, talajvízből való vízpótlódás) és a kiadás (párolgás, elfolyás, mélybe szivárgás, talajnedvesség-változás) tételeit rögzíti, vagyis a hidrociklus mennyiségi oldalát határozza meg. A vízháztartási vizsgálatok egyik legjelentősebb segédeszköze. Ált. alakja a következő: C + c + 2H = ZE + 2P + ГГ, ahol C a makrocsapadék, c a mikrocsapadék, H a vgyt.-re hozzáfolyó víz mennyisége, E a vgyt.-ről elfolyó víz mennyisége, P a vgyt.-ről elpárolgó víz mennyisége, T a vgyt.-en tárolódó víz mennyisége. vízhiány: 1. a vízgazdálkodási mérleg egyik mutatója, a hasznosítható vízkészlet és a -»vízigények különbsége. - 2. Az az állapot, amikor a kívánt helyen és időben szükséges vízkészlet hidrológiai, vízminőségi v. műszaki okok miatt - részben v. egészében nem áll rendelkezésre. - 3. vízellátásban a vízmű által ellátott magasabban fekvő tér.-eken bekövetkező nyomáscsökkenés, és így a vízszolgáltatásban beálló szünet. Az átmeneti - oka nagy átmérőjű cső törése, rendkívüli időjárás stb. Az állandó - oka ált. a víztermelési kapacitás elégtelen volta, a hálózat kis áteresztőképessége stb. lehet. - 4. Olyan tér. vízháztartásának a jellemzője, ahol a potenciális párolgás (evapotranszspiráció) több, mint a csapadék. Ellenkező esetben, ha a csapadék több, vízfelesleg keletkezik. De használják a vízgazdálkodási mérleg mutatójaként is, amikor egy tér. vízkészletét vetik össze a vízigények összegével. vízhozam: a vízmennyiség időbeli változásának mérőszáma, azaz valamely kiválasztott keresztszelvényen az időegység alatt (másodpercenként, percenként, óránként) átfolyt vízmenynyiség. Mértékegysége a m3/s (v. l/s). A - egyenértékű fogalom a térfogatárammal, amelyet széles körben alkalmaznak a folyadékok mozgásának jellemzésére. Mérése és számítása a hidrometria, ill. a vízgazdálkodási adatgyűjtés egyik legfontosabb feladata a f.-kban, csatornákban, csővezetékekben áramló, műtárgyakon átbukó v. átfolyó, vízkivételeknél kivett v. visszavezetéseknél beeresztett vízmennyiség számszerűsítésére. (Szivattyúk és turbinák jellemzésével kapcsolatban a vízszállítás - némelyek a vízemésztés - szót alkalmazzák.) A ~ a vízfolyás v. csővezeték meghatározott keresztszelvényén az időegységben átáramlott víz megállapítása érdekében közvetlen v. közvetett úton mérhető. A közvetlen mérés legismertebb módja a köbözés, közvetett mérés a sebességmérő és mederfelvevő műszerekkel végrehajtott mérésen alapuló számítás, a mérőműtárgyakkal v. hitelesített egyéb vízépítési műtárgyakkal végzett mérés a leolvasott mérőmagasság alapján v. a görbe révén (vízállás) v. a vízmozgásnak valamely fizikai jellemzőre gyakorolt hatása (elektromágneses, ultrahangos) révén végzett mérés. Az alkalmazott eszközök szerint lehetnek műszerek, mérőberendezések v. műtárgyak. A mért ~ok idősora révén jellemezhető a f.-k vízjárása, pl. a jellemző ~ok előfordulási valószínűsége segítségével. A vízgazdálkodásban leginkább a legkisebb, a közép- és a legnagyobb ~ terjedt el, de a közepes kis v. közepes nagy is szokásos jellemző. A ~ok időtartama, ill. ezek valószínűsége szintén fontos jellemző. Kis ~nál és nagy ~nál egyaránt elterjedt a 100%-os (azaz évenkénti), 20%-os (ötévenkénti), 10%-os (tízévenkénti), 2%-os (ötvenévenkénti), 1%-os (százévenkénti), ill. 1%0-es (ezerévenkénti) kisvíz v. árvíz megjelölés. Kis vízfolyásoknál a rendelkezésre álló adatok gyakran nem teszik lehetővé a közvetlen számítást, ilyenkor a hidrológiai analógia alapján szerkesztett összefüggések adnak segítséget, amelyek térképek v. grafikonok formájában állnak rendelkezésre, mint pl. a fajlagos lefolyás sokévi átlaga, és az ennek segítségével szorzószámokkal meghatározható fajlagos ár~. A fajlagos —ból a szelvényhez tartozó vgyt. nagysága ismeretében állapítható meg a jellemző - Vízi létesítmények méretezésénél a mértékadó ~ot ált. szabványok segítségével kell megállapítani. - A - a kv. szempontjából lényeges jellemző, mert a természetes vizek védelme során a kivehető hozamot és a mederben hagyandó hozamot kell szabályozni, ill. azért, mert a ~ és a vízminőség között szoros összefüggések vannak. vízhozammentés: az időszakosan felesleges vízhozam tározása, vízi denevér (Myotis daubentoni): palearktikus elterjedésű, védett emlősfaj. Egyike a legnagyobb elterjedtségü denevérfajoknak. Areája az Ibériaifsz.-től Európán, Szibérián és Mongólián keresztül Szahalin szigetéig terjed. Mo.-on főként ártéri erdeinkben, a Duna és a Tisza holtágai mentén, alföldi és dunántúli tavainknál helyen-VIzi denevér téli szálláshelyén ként gyakori. Téli szállásai bg.-okban találhatók. vízigény: 1. a fogyasztók adott helyre és időszakra vonatkozó vízfelhasználásra irányuló szándéka. A ~ az időszak terjedelmétől függően lehet éves, vagyis az év egész vízfelhasználási, ill. öntözési idényére kiterjedő, továbbá esetenkénti és fajlagos. - 2. A ->vízhasználat -*vízszükségletének műszakilag indokolt (víztakarékos technológia, ill. vízhasznosítás) és vízjogilag engedélyezett hányada, amely a -»vízbázist v. -*vízkészletei elfogadottan, elismerten terheli. - 3. az a vízmennyiség, ami ahhoz szükséges, hogy a növénytermesztési térben a környezeti tényezők közül ne a víz legyen a termést korlátozó tényező. A statikus ~ állapotot, a dinamikus ~ folyamatot fejez ki. A — statikus értéke a mértékadó talajréteg nem korlátozó nedvességtartalmával és a hozzá tartozó relatív légnedvesség-tartalommal fejezhető ki. A — dinamikus értéke (V) a statikus ~ értékrendjének fenntartásához a vegetációs időben szükséges vízmennyiség, amit az optimális -*evapotranszspiráció (ETopt) értéke fejez ki. Ennek számítására hazai viszonyok között Petrasovits Imre formulája használható: ETopt= V = k t r, ahol к = к, k2 a növényállomány levélfelületétől (-»levélfelület-index, LAI) függő, nomogrammokról leolvasható, dimenzió nélküli agrohidrobiotechnikai tényező, f = a napi középhőmérséklet, r = a tényleges és a földrajzilag lehetséges napfényes órák száma alapján táblázatból kiolvasható érték (-*öntözőv ízigény). vízi járművek zajkibocsátása: minőségtanúsításra kötelezett, mérési mód