Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon II. L-Z (Budapest, 2002)
S
289 Solymári-ördögjyuk kifejlesztése. Ennek érdekében elősegíti a legmagasabb szintű kutatásokat, ezek eredményeinek a terjesztését, a kommunikációt a különböző tud.ágak, ill. a gyakorlati és a kutatói szféra között, és az oktatást. A - 1986-ban alakult, első elnöke M. E. Soulé volt. Jelenleg az egyik legrangosabb társaságnak számít a szupraindividuális biológiában. Lapjai az 1987-ben indult Conservation Biology és a 2000-ben indult Conservation Biology in Practice. Soddy, Frederick (1877-1956): angol vegyész, radioaktivitással kapcsolatos kutatásaiért 1921-ben Nobel-díjat kapott. Az atomenergia bármilyen célra történő alkalmazásának egyik legelső ellenzője, aki a tudóstól felelősségteljes magatartást követelt meg. sodrási határ, plasztikus határ: kötött talajok konzisztenciajellemzője. Az a víztartalom, amely felett a kötött talaj plasztikus tulajdonságokat mutat. Értékét sodrási kísérlettel határozzák meg. A kísérlet során a ~ a talajnak az a legkisebb víztartalma, amelynél a talajból kisodrott 3 mm vastag sodratok hajlításra éppen töredezni, morzsolódni kezdenek. sófelhalmozódás: a sav-bázis folyamat termékének, a sónak a talajban történő felhalmozódása. Leggyakrabban felhalmozódó sók a Ca-, Mg-, Nakarbonát. A fémion- és savmaradékion-tartalmú sók a szabályos sók, a hidrogéniont tartalmazók a savanyú sók, míg a hidroxiliont tartalmazó sókat bázisos sóknak nevezik. Csernozjom talajoknál a mélyebb szintekben két esetben következhet be ~. Egyrészt akkor, ha a talajvíz csak kisebb mélységben (3-4 m) található, és a kapilláriszóna a talajszinteket eléri, másrészt ha a vízzáró altalaj felett a kilúgozás hatására lefelé vándorló oldatok megtorpannak, és a szállított vízben oldható sók feldúsulnak. Előfeltétele a sok sót tartalmazó talajvíz, amely kapillárisán felhúzódva a talajszintekben betöményedhet, és a vízzáró altalaj, amely az oldatok további lefelé mozgását gátolja. Következménye a talajok vízgazdálkodásának romlása, aszályérzékenysége és a sóérzékeny növények gyökerei számára káros réteg kialakulása. Szikes talajoknál a ~nak két oka van: a száraz éghajlat és a közeli talajvízszint. Száraz éghajlat alatt az évente lehulló csapadék nem elég ahhoz, hogy a mállás folyamán keletkező sókat mélyebb rétegekbe mossa. Ezek csak a felszín és a felszínközeli rétegek között vándorolnak aszerint lefelé v. felfelé, hogy nedvesebb v. szárazabb az időjárás. Másik ok a talajvíz közelsége és sótartalma. A párologtató vízgazdálkodási típus következményeként a talajszelvény sókészlete a talajvíz sótartalmából is utónpótlást nyer, mert az erőteljes párolgás és a növények párologtatása a gyökérzónába eső kapillárisövből nedvességet von el. Ennek hatására újabb vízáramlás indul meg a talajvíz felől, melynek sorsa hasonló az előzőéhez, vagyis betöményedik. A felfelé áramló talajnedvesség víztartalma a légkörbe távozik, a vízben oldódott sók a talajban maradnak. Réti talajokon a - az A-szintben ugyanúgy játszódik le, mint szikes talajokon, csak enyhébb formában jelenik meg, és csak a szoloncsákos réti talajokon. Itt a szulfátfelhalmozódás a gyakori. A В-szintben a ~ a szolonyeces réti talajok típusában fordul elő. A ~ gyengén oszlopos tömöttebb szintben gyakori a szulfátok, pl. a gipsz megjelenése. ~ról beszélnek akkor is, ha a szántott rétegben a növényi tápsók a növény igényéhez, szükségletéhez képest többszörös mennyiségben vannak jelen. Ez talajsavanyodást okozhat (nitrogén- és foszforműtrágyák), ill. bemosódva a talajvízbe annak szennyeződését idézi elő. soft technology <ang.>, szelíd technológiák: mindazon technológiák, amelyek anyag- és energiatakarékosak, gyártási folyamatai nagymértékben zártak, a folyamatokból nem keletkeznek hulladékok, a vég- és melléktermékeknek nincs káros környezeti hatása. A technológia megvalósításának egyik eszköze a keletkezett mellék- és végtermékek visszaforgatása a termelési folyamatba, azaz újrahasznosítása, sóindex: azt mutatja meg, hogy a szóban forgó anyag (műtrágyák) hogyan növeli az ozmózisnyomást, ha az ugyanolyan mennyiségű nátrium-nitrát talajba keverésével kapott ozmózis nyomást 100-nak veszik. A műtrágyák növelik a talaj sókoncentrációját, s a talajoldat töménységére gyakorolt hatásukban nagymértékben különböznek egymástól. Ugyanolyan összetételű keverékműtrágyák alkotóanyagaiktól függően igen különböző ~űek. A töményebb műtrágyáknak egységnyi hatóanyagra vonatkoztatott ~e ált. kisebb, mint a vízben oldható kisebb hatóanyag-tartalmú műtrágyáké. így a töményebb műtrágyáknak kisebb a hajlama a só okozta károk előidézéséhez, mint azonos hatóanyag-tartalmú kevésbé tömény műtrágyáknak. A nitrogén- és káliumsók ~e nagyobb, ill. a mag közelébe helyezve v. azzal érintkezésbe jutva károsabbak a csírázásra, mint a foszfátsók. A műtrágyázáskor fontos a műtrágyák közötti sóhatás-különbségeket figyelembe venni, sokoldalúsági érték: az alkalmassági tájértékelési módszerekben a táji adottságoknak összesített, egy számértékkel kifejezett mutatója. Hans Kiemstadt 1967-ben vezette be az éghajlati jellegzetességek, a relieférték, a szegélyhatás és a ter.hasznosítás alapján. solaninmérgezés: a Solanum fajok solanin nevű glikoalkaloidája okozta takarmánymérgezés, amely hidrolizálva cukorra (szolanózra) és a solaninból keletkező toxikus solanidinre bomlik. Ez sejtméreg lévén helyileg izgatja a gyomor-bél nyálkahártyáját (nyálzás, hányás, hasmenés, kérődzőkben felfúvódás, sárgaság), felszívódva hemolízist és idegrendszeri hatást (görcsök, tudatzavar, bénulás) vált ki. Természetes körülmények között a burgonyában (Solanum tuberosum), az ebszőlőcsucsorban (S. dulcamara), amelynek piros, ill. fekete bogyóit a gyerekek is elfogyaszthatják, valamint a fekete csucsorban (S. nigrum) fordul elő. A mérgezést háziállataink között leggyakrabban az éretlen, zöld héjú v. kicsírázott, világosban tárolt burgonya okozza („burgonyamérgezés’’). A legtöbb solanin a zöld bogyótermésben (1%), a virágban (0,5-0,7%), a zöld szárban (0,25%), a csírában és a gumó zöld héjában (0,02-0,05%) van. A hatóanyag a főzéskor nem bomlik el. Megelőzés: a csírázó és a zöld burgonya etetését kerülni kell, takarmányhiány esetén pedig a szükségből felhasználandó burgonyaszárat csak fokozatosan szabad etetni. Soltész, János (1809-1879): orvos, a biológia oktatás kiemelkedő képviselője. Mezőcsáton született. Orvosdoktori diplomáját a pesti egyetemen szerezte 1834-ben. A sárospataki református főiskolán dolgozott mint az iskola orvosa és természetrajztanára. 27 könyve jelent meg, munkásságával kiemelkedő mértékben járult hozzá a természetrajzi ismeretek és az egészségneveléssel kapcsolatos tudnivalók szélesebb körű elterjesztéséhez. Néhány jelentős műve: Egészségtudomány. Nemzeti iskolák számára (1839); Alkalmazott természetrajz népiskolák számára (1840); Természetrajz (1840); Népszerű orvostan. Műveltebb nem orvosok használatára (1862); A növénytan alapvonalai (1862). Solymári-ördöglyuk: a Budai-hg.-ben, a Solymár és Nagykovácsi közötti Zsíros-hegy ÉK-i oldalában, 325 m tszfm.ban, több bejárattal nyíló, fokozottan védett bg. A triász időszaki mészkőben tektonikus hasadékok mentén kialakult szövevényes, többszintű rendszer hossza meghaladja a 2 km-t. Nagy termeit szűk és mély aknák kötik össze, falait gömbfülkék, gömbüstök, borsókő, gipsz (CaS04-2 H20), aragonit és kalcitkiválások (CaC03) díszítik. Egyes, felszínre nyíló kürtői később víznyelőként működtek. Az üledékekből barlangi medve (Ursus spelaeus), barlangi oroszlán (Felis leo spelaea) és egy kihalt jávorszarvasfaj csontváza került elő. Egyes helyeken vastagon felhalmozódott guanóréteg bizonyítja, hogy egykor tömegesen éltek itt