László Zsigmond: A rim varázsa - MTA Stilisztikai és Verstani Munkabizottságának kiadványai (Budapest, 1972)
Rímtávolság – rímközelség
Ezután már zaklató, döngető és megnyugvást nem találó zakatolással tér vissza az eddig némileg architektonilms rendben, kulcshelyeken, lezárva és összefoglalva ismétlődő „tűm again”. Mélyen be kell hatolni a költemény eszmei mondanivalójába, és akkor már nemcsak felismerem a rímek visszatérését, hanem éppen ezek a visszatérések segítenek nyomon követni a gondolat súlyos útját. (Ugyanezt nem mondhatjuk el az olyan pusztára spekulatív úton létrejött rímstruktúráról, amilyen például Dylan Thomas „szerzői előhangja” összegyűjtött verseihez (Author's Prologue), ahol a vers első sora a 102-ikkel, a második a 101-ikkel, a harmadik a 100-ikkal „cseng össze” — végezetül az ötvenedik az ötvenegyedikkel, — de alig hiszem, hogy létezik emberfia, aki ezt a mívesi munkát nem csak értékelni, de érzékelni és — élvezni tudná.) * A rímtávolság szerepének érzékeltetésére, a kisebb-nagyobb távolság hatáskülönbségét illetően hallgassunk meg végezetül néhány jellegzetes példát József Attila költészetéből. Utolsó költeményei közt található a Jön a vihar kezdetű.6 Először a Szép Szó emlékszámában jelent meg.7 Már ennek a posztumusz közlésnek jegyzete megállapítja, hogy „József Attila e kiadatlan versének elemeit a Hazám és ,,Költőnk és kora" című versében használta fel”. Hogyan történt ez a felhasználás? Az akadémiai kiadás véglegesnek látszó szövege szerint így szól az első versszak: Jön a vihar, tajtékja ében, haragos bírák feketében, villámok szelnek át az égen, mint fájó fejen a kínok, utánuk bársony nesz inog, megremegnek a jázminok. A Hazám szonett-sorozatnak az akadémiai kiadásban közvetlenül a ,,vihar”-versre következő első szonettje így kezdődik: Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok, 6 József Attila összes Művei. II. 214. 7 1938. 1-2. szám. 344