László Zsigmond: A rim varázsa - MTA Stilisztikai és Verstani Munkabizottságának kiadványai (Budapest, 1972)
Rím és gondolat
akik akkor és ott jutottak el a kifejezés, az adekvát formálás tökéletességéig, ahol és amikor élmény- és gondolatviláguk a legnagyobb magasságokba emelkedett és a legkegyetlenebb mélységekbe szállt alá. Bóka László pompás elemzés eredményeként bizonyítja, hogy József Attila „politikai tudatosodásával párhuzamosan tökéletesednek költői eszközei”:12 mikor legtisztábbá vált a gondolat, a mondanivaló, akkorra érett egyúttal legtisztábbá, legadekvátabbá a gondolat, a mondanivaló kifejezése is. A vegyi oldat legtisztultabb állapotában — mondhatnék — áll be a kristályosodás pillanata, másképpen kifejezve: a kristály tökéletessége mutatja csak végső tisztaságában a gondolatot, a mondanivalót. Hasonló tapasztalattal szolgál Radnóti költészetének végső, tragikus korszaka. A mondottakban többször találkoztunk a „kényszer”, a „kénytelenség” fogalmával: „a költő kénytelen a képzetek kifejezését többféleképp próbálgatni” (Hegel), „kényszer folytán” fedez fel rejtett értékeket (Kosztolányi), „a gondolat kénytelen alkalmazkodni a ritmus, a rím kényszeréhez’'’ (Halász Gábor). Ez a kényszer itt mindig új gondolat, új látomás, új forrás feltörésének elindítójaként jelentkezett, nem elfojtója a gondolatnak, ellenkezőleg, felfrissítője, megújítója, vagy éppen úttörője. * Ha a rím és a költői gondolat viszonyának nézőpontjából szemléljük tárgyunkat, ismét csak megszilárdul az az immár általánosan elfogadott alapnézet, hogy a rím, akárcsak a költészet bármely más tartalmi vagy formai eleme, csak valamennyi tényező organikus egységén belül ítélhető meg, értelmezhető és értékelhető. Ez a szemlélet, magától értetődően, semmissé teszi Boileau híres sommás ítéletét: La rime est un esclave et ne dóit qu’obéir. (Ez, látszatra, mintha szó szerint egyezne Ady Endre gőgös sorával: Én voltam úr, a rím csak cifra szolga — ahol a „rím” a verset jelenti, mely eszköz, csak eszköz legnagyobb célok szolgálatában - ami viszont közel jár József Attila Ars *poeticájának nyitányához: Költő vagyok —- mit érdekelne engem a költészet maga? De Boileau szállóigéjét megelőzi egy másik sor, amely pontosabban fogalmaz: 12 József Attila költői eszközei (Tegnap és ma. Bp., 1958. 309.) 438