László Zsigmond: Költészet és zeneiség. Prozódiai tanulmányok (Budapest, 1985)
Az Ady-vers
A rövid szótagok nekifutója után szinte megduzzadnak a hosszúak, nem is annyira időhuzamban, mint inkább energiában. Szinte görcsökben vagy apró robbanásokban viharzanak a sorok. Ha sorozatos rövid szótagok futnak elébe a kimért metrikai időnek, izgalmas, feszült szünet pótolja ki az idönyerést. Folytassuk a fenti idézetet: Kit mutatok (—) s mit kutató szemeknek?- uu----------- uu- и - Nem csalom-e azokat, (—) kik szeretnek? uu u uu - - - u — Az időelosztásban tehát erősen eltér Ady a klasszikus költők mértéktartásától: erős, energikus rubato! Heves rángásokban tolulnak egymáshoz, vagy szakadnak el egymástól a szavak. Végeredményben kiadják, kitöltik a jambikus sor összidőtartamát, — összenergiáját pedig bőven feldúsítják. (Vonatkozik ez bizonyos mértékben a „lazulás” tüneteivel, lehetőségeivel élő némely más újabb költőnkre <a legjelentősebb mértékben József Attilára), de nem azzal a robbanó intenzitással, mint Adynál: itt nemcsak az idő más megoszlásáról van szó, hanem a szótartalmat belülről feszítő e r ő r ő 1 is.. . A Chladni-lemezen, melyet Arany emleget szívesen és szellemesen, Ady „indulat által rezgésbe jött” költői beszédében erősebb mozgalom indul az ő vehemens intonációjára, sűrűsödésben és ritkulásban nagyobb kilengések támadnak, mint bárhol másutt.) .. .Két adalékkal zárnám ezt a „lazulás”-fejezetet. Az egyik: Ady valamennyi lezárt verslábú (négyes, hármas, ötös) jambussora tiszta jambussal végződik (igazolva a „Babits-törvényt”...). Ezzel szemben a töredék verslábbal záró (negyedfeles, ötöd-, hatodfeles) jambussorok spondeusszal zárnak — igen magas arányban, önmagában keveset mondó (mert szűk körű) statisztikai illusztrációul csupán eddig idézett példáimra hivatkozom: a páratlan szótagszámú jambussorok végén (összesen 20 eset) 8 tiszta jambus, 12 spondeus. A páros szótagú sorok mindegyike tiszta jambussal cseng ki. Egy-egy teljes költeményre mutatnék: a Májusi zápor után valamennyi sora tiszta jambusra fut ki; az Új, tavaszi seregszemle 26 páros szótagú sora tiszta jambuson végződik, páratlan szótagú soraiból 17 utolsó jambusa tiszta, 9-ben ez a versláb spondeusszá merevedik. Úgy vélem, a korábban bemutatott élő vershelyek némi magyarázattal is szolgálnak. A másik adalék: a ritmikai jelenségek („lazult”, normaellenes vershelyek) távolról sem teljes során túl még csak egy, szélső-szélsőséges változat kíván említést: az, ahol a gondolat vagy a szenvedély súlya, kényszere, feszitő ereje hatására úgyszólván megdermed, megbénul a ritmus zeneileg differenciáló, mozgó és mozgató potenciája, mázsás súllyal feszülnek egymásnak-egymás ellen a szavak, megszűnik a mozgás, sziklatömlőkként merednek a „parancs” kőtáblái. Más költőknél is akadnak idevágó példák. Vörösmarty: Áldjon vagy verjen sors keze: - - - - - - uu Itt élned, halnod kell. 254