Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919-1944 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1964)
A szovjet irodalom fogadtatása a magyar irodalmi irányzatok és írók részéről
közvetlenül ismerte volna.142 Az ellenforradalmi terror súlyos kezdeti éveiben jelentette ki: „Kollégámnak nem Kozma Andort, hanem Gorkij Makszimot tartom.”143 írói hitvallása, mely ,,a tehetségtelenek művészeti ideáljának” nevezi a l’art pour l’art-t,144 következetesen érvényesül életművében. Az ellenforradalmi negyedszázadban a fennálló rendszer kegyetlenségének és hazugságainak legbátrabb leleplezője lett; művészete a húszasharmincas években bontakozott ki teljesen. Cikkeiben utólérhetetlen szarkazmussal harcolt az ellenforradalmi sajtó szovjetellenes rágalmai ellen. Megsemmisítő gúnnyal állítja pellengérre a szovjet társadalom életét eltorzítva tükröző szovjetellenes szépirodalmat.145 Anya c. karcolata az egymásnak képtelenül ellentmondó szovjetellenes rágalmak felülmúlhatatlan persziflázsa; jól érzékelteti azt a félelmes rombolást, amelyet ez a rágalomhadjárat a köztudatban végbevitt, de azt is megmutatja, hogy voltak, akiket semmiféle hazugság és megfélemlítés nem tudott eltántorítani az épülő szocializmus országától. „Vigyázz, ha újságot olvasol”, — figyelmeztet 1931-ben a Társadalmi Szemlében. Idézi egy újságíró párizsi ,,vita-interjú”ját Lunacsarszkijjal; az újságíró még külsejében is ellenszenvessé akarta tenni a népbiztost, azzal a megjegyzésével, hogy „kissé bizonytalan tisztaságú inget hord”. Nagy Lajos hozzáfűzi: „Mi nem ítélünk meg senkit amiatt, mert az inge nem egészen tiszta. Sőt, hogy úgy mondjam, bár a tisztaság is célkitűzésünk, mégis ma a hófehér ing inkább bűnjel, mint a piszkos ing. De hát Lunacsarszkijt a riporternek minden áron kompromittálnia kell, s ő kompromittálja is avval, amivel csak tudja. Tehát avval, hogy oly elegáns, mint egy filmszínész, vagy avval, hogy piszkos az inge. A piszkos ing még jobb.” Az ostoba rágalmazás másik útját választja egy Alekszandra Kollontajról szóló cikkecske írója. ,, ,Még mindig rendkívül szép' — írja a riporter, toalettjeinek pazarsága . . . kompromittálja a bolsevizmust’. Ugyanebből a cikkből még néhány igazmondás: ,Első férjétől bolsevista módra elvált s még aznap (legalább egy hétig várt volna!) férjhez ment a hírhedt Dybenko forradalmár matrózhoz . . . Az esküvő a moszkvai Szent Sándor székesegyházban ment végbe . . .’ (Bárgyú hazugság !) ,Az egykori cári kincsekből legtöbbet Kollontaj Alekszandra zsákmányolt.' Művei közül a legújabbak a ,Szabad szerelem’ és ,A szerelem útjai’. ,Mindkettő olyan, hogy bármely pornográf író belepirulhatna.’ De hagyjuk az orosz komplexumra vonatkozó idézeteket. Oroszországról semmit, vagy rosszat!’ — ez az elv.”146 Nagy Lajos cikkei az írói szabadság ügyéről ellenállhatatlan meggyőző erővel világítanak be az ellenforradalmi sajtóviszonyokba, a hivatalos és nem hivatalos cenzúra fojtogató, gyilkos ingoványába: megértetik, mire vállalkozott az író, aki elkötelezte magát a haladás ügyének, s éppenséggel azt vállalta, hogy tárgyilagosan szóljon a szovjet társadalom életéről, az új kultúráról, tudományról, művészetről. Témánkat érintő példával igazolja állítását: „Egy írónak van egy kötetre való tanulmánya az orosz regényirodalomról. Régebbi és mai regényekkel foglalkoznak e tanulmányok. Minden 142 L. Kabdos Pál: Nagy Lajos élete és művei. Bp. 1958. 86—88. 143 Nagy Lajos: Találkozásom az antiszemitizmussal. Bp. 1922. 20. 144 Uő: Nincs Part pour Tart. 100% 1927. 2. sz. 42—44. 145 Uő: A népbiztos. Orbók Attila drámája. Fs 1930. 4. sz. 30—31. 146 Uő: Vigyázz, ha újságot olvasol. TSz 1931. 2. sz. 90—91. 185