Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919-1944 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1964)
A forradalmi fellendülés időszaka
ről, az ötéves tervről, ismerteti a házasság és a szerelem helyzetét, a színházi ■életet, a divatot, és megcáfol néhány közkeletű rágalmat. így például: ,,A burzsoázia kiirtásáról szóló híreket nem úgy kell érteni, hogy minden egyes burzsoát agyonlőttek . . Vagy: „Az élelmezés a városi lakosság körében nem bőséges, de senki sem szenved éhséget . . .”12 A lap különszámában lát napvilágot József Attila Majakovszkij- és Jeszenyin-fordítása is. ISMERT SZEMÉLYEK ŰTIBESZÁMOLÓI Művészek, tudósok és más társadalmi személyiségek látogatnak el a Szovjetunióba; útjukról nemcsak szűkebb körű beszélgetésekben, hanem a sajtóban is beszámolnak. Bartók Béla 1929-ben nem egészen egyhónapos hangversenykörúton volt a Szovjetunióban. Művészetét nagy elismeréssel méltatta a Pravda. Bartók a Zenei Szemlében írt útjáról, a szovjet zenei kultúra akkori helyzetéről. Amellett, hogy kritikai észrevételeket tesz a zenei élet hiányosságairól, félreérthetetlen rokonszenvvel és elismeréssel szól ,,az európai nagyvárosok hangversenypublikumánál lelkesebb és melegebb” orosz közönségről, a Szevillai borbély érdekes, újszerű rendezéséről. Üti élményeinek szűkszavú, sokat sejtető összegezésében megállapítja: „Hiába, 25 — 26 nap kevés rá, hogy az ember egy ismeretlen világ mélyébe lásson; be kell érnie azzal a sok meglepő részlettel, mely a felszínről első pillantásra szemébe villant”.13 Völgyesi Ferenc a leningrádi—moszkvai nemzetközi élettani kongresszusról tájékoztat, ahol mellette még három magyar tudóstársa tartott előadást. Szecsenov és Pavlov arcképét közli a Pesti Naplóban; teljes elismeréssel nyilatkozik a pavlovizmusról, a nagyszabású koiigresszusról, a tudomány virágzásáról. A lap következő számában úti benyomásait ismér teti; a szegénységről ír, de kijelenti, hogy hatalmas fejlődést tett meg az ország.14 Nem érdektelen egy pillantást vetni a szovjet rendszer és általában a kommunizmus iránti rokonszenvvel nem gyanúsítható Mattyasovszky Kasszián budapesti bencés gimnáziumi igazgatónak, a katolikus cserkészett és a kongregációs mozgalom egyik szervezőjének útirajzára. A főapát a Buenos Airesben rendezett XXXII. eucharisztikus kongresszusra utaztában érintette a Szovjetunió területét. A nyomort és elnyomást festő szólamok után meglepő módon olyan dolgokról ad hírt, amelyek kedvező színben tüntetik fel a Szovjetuniót. A jól működő gyárakról ír s arról, hogyan törődnek a munkások pihenésével. De legmeglepőbb nyilatkozatának befejező része: „Egyet el kell ismernünk, nem rombolt le a szovjet egy cári 12 Hét 1932. 2—3. sz. 1., 8. ,,A Hét mai száma, mindaz, amit az olvasó a lap 24 oldalán talál : kísérlet. Megkísérlése annak, hogy lehet-e és szabad-e az oroszok nagy kísérletéről igazat írni és kipróbálása annak, hogy a gyűlölet társadalmilag is támogatott hangján vagy a szimpátia titkolt hangocskáján kívül van-e még más hangnem — az objektivitásé — az orosz kérdés számára.” 13 L. Bartók-breviárium. (Levelek — írások — dokumentumok.) összeállította Ujfalussy József. Bp. 1958. 244—47. 11 Völgyesi Ferenc: Beszámoló a leningrádi—moszkvai nemzetközi élettani kongresszusról. PN 1935. 187. sz. 10. és 188. sz. 16—17. 3* 35