Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919-1944 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1964)
A népfrontpolitika kibontakozásának ideje
tatja; rámutat, hogy a kezdetleges forma nem engedi érvényesülni az irodalmi mű hatását. A formának különleges jelentősége van a versben. „Ha a többi műfajok ideig óráig meg is állják helyüket a proletárság jelenlegi élethalálharcos periódusában, a vers a formakérdéssel áll vagy bukik.”67 Radnóti Miklós kritikája Perneki verseiről68 megerősíti M. Pogány értékelését, amely — József Attilának a szocialista költészetről kifejtett nézetei69 mellett — a népfront korszak új, magasabb esztétikai igényeinek fontos megnyilvánulása. Aligha lehet túlbecsülni M. Pogány Béla ma is változatlanul helytáHó elméleti fejtegetéseit a szocialista realizmusról. Kritikái mindennél meggyőzőbben tanúsítják, hogy nemcsak tisztán látta az új irodalom problematikáját, hanem le is tudta vonni, a gyakorlatba is át tudta ültetni a helyes következtetéseket. Kitűnő érzékkel állította az olykor az anarchizmus és szektarianizmus útvesztőbe tévedő baloldali magyar írók elé Solohov újszerű ember- és társadalomábrázolását. A szocialista realizmus lényegének magas színvonalú kifejtése a szovjet irodalom értékeinek jobb megismeréséhez vezetett, de a haladó magyar irodalom fejlődése szempontjából is rendkívül időszerű és szükséges volt. Az előző években eléggé meggyökerezett szektás irodalomszemlélet gátolta a szocialista irodalom lehetőségeinek felismerését, jelentőségének szélesebbkörű elismerését. Éppen ebből kifolyólag sokan a művészi érték nélküli agitációs irodalommal azonosították a szocialista irodalmat, vagy — mint Kassáknál és körénél gyakran tapasztalhatjuk70 — válaszfalat emeltek a tendenciózus, pártos irodalom és a párt- és osztályharcok fölé emelkedő, „igazi” szocialista irodalom közé, ami a tájékozódást nem kis mértékben megzavarta. Hasonló tendenciák mutatkoznak meg Fejtő Ferenc több cikkében is.71 A Gondolat teljes határozottsággal megoldotta a kérdést: elvetette a lapos, didaktikus tendencia-irodalmat, de ugyanakkor erőteljesen hangoztatta az író világnézetének, emberi magatartásának és művének egységét, annak a mélyebb értelemben vett tendenciának, pártosságnak a szükségességét, amelynek jelenlétére már Engels rámutatott a világirodalom klasszikusainak műveiben.72 A szocialista realizmus megértéséhez, a szovjet irodalom értékének elismeréséhez járult hozzá Veres Péter két cikke A csendes Donról és Gorkij újabb elbeszéléseinek kötetéről.73 Újszerű az az igényes bírálat is, amelyben Mándi Teréz számol be Avgyejenko Szeretek c. regényéről, a német kiadás alapján. Megállapítja, hogy az író komoly mélységekig jut el a cári Oroszország és a forradalmi átalakulás ábrázolásában; művének legsikerültebb része az elhagyott gyermekek otthonában folyó nevelőmunka bemutatása, de az építés sematikus képe miatt az érdekes téma, a helyes tendencia, az 67 M. Pogány Béla: Az újrealizmus tükrében. Uo. 1936. 9—10. sz. 660—66. 68 L. A szovjet irodalom fogadtatása ... c. fejezetben. 89 L. uo. 70 L. uo. 71 Fejtő Ferenc: Irodalom és világszemlélet. Sz. 1936. 6. sz. 275—79. — Szocializmus és irodalom. Uo. 1936. 9. sz. 463—66. 72 Engels levele Minna Kautskyhoz. L. Marx—Engels: Művészetről, irodalomról. Bp. 1950. 44—45. 73 L. A szovjet irodalom fogadtatása c . .. fejezetben. 112