Lengyel Béla: Szovjet irodalom Magyarországon 1919-1944 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1964)
A szovjet irodalom fogadtatása a magyar irodalmi irányzatok és írók részéről
amelyek a cárizmus alatt alkoholmámorba és a babonák mocsarába sülylyedtek le, mintegy villamos ütésre talpra álltak és a világosság felé fordították tekintetüket. Ezt a világosságot Lunacsarszkij mutatta meg nekik ' a betű erejével és a művészet szépségével.” Kassáknak ezt a megnyilatkozását is polemikus hév tölti el: Lunacsarszkij „nem proletár forradalmár volt, hanem szocialista építő”, akinek egész élete „hatalmas cáfolat arra a vulgar marxizmusra, amely az emberiség előbbrejutásánál száz százalékig a gazdasági tényezőknek tulajdonít döntő és majdnem kizárólagos szerepet”.86 A vulgarizáló tendenciák önmagában helyes elítélése mögött Kassáknak az a hibás nézete fejeződik ki közvetve, hogy tisztán kultúrális eszközökkel meg lehet valósítani az emberi társadalom szocialista átalakítását. Kassák nézeteit a szovjet irodalomról még inkább megértjük, ha figyelembe vesszük a szocialista irodalomról szóló elméleti megnyilatkozásait. Pozitív magvuk a proletkultos és rappista művészi igénytelenség bírálata,87 az a helyes felismerés, hogy az író csak művészi eszközökkel, művészi ábrázolással tud igazán hatni. De emellett — hibás politikai-ideológiai álláspontjából következően — tagadja magát az osztályharcos, proletárforradalmi művészetet is, melyet nem tart egyébnek politikai propagandánál. „Nem proletárművészetről van tehát szó, hanem szocialista, osztálytagozódásokat nem tűrő, emberi művészetről.” Zolára és Gorkijra hivatkozik itt.88 A szovjet írók első kongresszusa alkalmából nyílt levelet intéz Gorkijhoz a Munkában, arra kérve őt, hogy harcoljon a kongresszuson a politikai formulákba vesző proletárirodalom ellen, az igazi irodalom győzelméért.89 Napjaink átértékelése c. tanulmányában bővebben kifejti nézeteit az író politizálásáról. Azt állítja, hogy „nem a politizáló, hanem a szociális író hiányát érezzük”.90 Vitába száll Aragonnal, aki a szocialista realizmus új ábrázolásmódját hirdeti. Kassák szerint „aki a művészetet közvetlen politikai fegyverré akarja átalakítani, az rossz szolgálatot tesz politikai barátainak ... Új realizmust: hirdeti Aragon. Hát van másmilyen művészet is, mint reális?”91 Néhány évvel később a Kelet Népe lapjain vitázik Veres Péterrel, ismét hangoztatva, hogy nincs munkásirodalom, osztályirodalom, pártirodalom. Megint Gorkijra hivatkozik: „Gorkij irodalmát nemcsak az anyagi rabszolgaságból felszabadulni vágyó proletárok becsülik nagyra, hanem a szabad érzelmű polgárok, sőt a humánus szellemű arisztokraták is.”92 A második világháború idején azt a nézetét fejti ki, hogy az író az adott viszonyok közt csak a művel törődjék, vonuljon ki „a napi politika zűrzavarából”.93 Kassák elméleti írásai a szocialista irodalomról pontosan megfelelnek annak a képnek, amelyet a szovjet irodalomról szóló kritikáiban láthattunk 86 Uő: Lunacsarszkij. M 1934. 33. sz. 946—51. 87 Ebben ugyanaz a célkitűzés vezeti, mint a vele teljesen szembenálló József Attilát. 88 Kassák Lajos: Proletárművészet vagy szocialista művészet. M 1928. 2. sz. 33. 89 Uő: Levél Gorkij Maximhoz. Uo. 1934. 37. sz. 1076. 90 Uó: Napjaink átértékelése. Bp. 1934. 25—28. 91 Uő: „Un nouveau réalisme.” M 1936. 51. sz. 1614. 92 Uő: „Munkásirodalom.” KN 1941. 8. sz. 5. 93 Uő: írók a viharban. L. írók a viharban. Bp. 1940. 89—90. 167