Ligeti Lajos: A magyar tudomány tíz éve, 1945-1955 (Budapest, 1955)
Tárczy-Hornoch Antal: Geodézia
HIDROLÓGIA MOSONYI EMIL Magyarországon a vízgazdálkodás rendszeres munkálatai a tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század elején kezdődtek. A helyi jellegű lecsapolási és folyószabályozási munkálatokon túlmenően az országos vízrendezések a múlt század derekán indultak meg Széchenyi István és első műszaki munkatársa, Vásárhelyi Pál kezdeményezésére. A tiszavölgyi és dunavölgyi nagyszabású ármentesítési munkálatok még a századfordidó előtt nagyrészt befejeződtek és attól kezdve a vízgazdálkodás terén lanyhulás állott be, amely jellemző a két világháború közötti időszakra is. Míg 100 évvel ezelőtt az ármentesítés terén Magyarország világviszonylatban is példamutató és az akkori idők szerint teljesen korszerű vízépítési munkálataival az elsők között volt, vízgazdálkodásunk fejlődésében azután komoly hiányosságok mutatkoztak. Az ország felszabadulása után népi demokráciánk kormányzatának első gondja a vízgazdálkodás terén a háborús károk helyreállítása volt, de ezen túlmenően már a hároméves tervben is végeztünk figyelemreméltó új építkezéseket és ezeknek végrehajtásához fokoztuk a kísérletezést és a tudományos kutatást. A legégetőbb hiányosságok megszüntetése után azonnal kibontakozott az egységes vízgazdálkodás bevezetésének a szükségessége. Ez a körülmény természetesen megsokszorozta a tudományos kutatás feladatait. így került sor a Tiszavölgy átfogó vízgazdálkodási tervezésével kapcsolatos kutatásokra. A hidrológia tudományos feladatainak számát még növelte, hogy az ország vízerőkészletének átfogó meghatározása után figyelembe kellett venni a dunai vízerőhasznosítás részleteivel kapcsolatban felmerülő feladatokat is. A növekvő iparnak, továbbá fejlődő és új igényekkel jelentkező városainknak, településeinknek vízzel való ellátása és a szennyezett vizek tisztítása, elvezetése ugyancsak számos vízügyi probléma tudományos megoldását kívánta meg. Megállapítható, hogy a hidrológia és a vízgazdálkodás területén az elmúlt 10 évben számos figyelemreméltó tudományos eredmény született, amelyek közül több nemzetközi szempontból is jelentősnek mondható. Az elméleti vízerőkészlet. Az ország elméleti vízerőkészletét a felszabaduláskor nem ismertük. A század elején készültek ugyan igen értékes és akkoriban nemzetközi szempontból is korszerű kimutatások az egész Kárpát-medence vízkészletére vonatkozóan, de ezek most már nem voltak hasznosíthatók, egyfelől, mert éppen a medence középső részének, tehát Magyarország területének vízerőkészletét nem tartalmazták, másfelől a régebben szokásos és ma már elavult energiagazdálkodási elveknek felelt meg az összeállítás. 1946 — 47-ben készült el az ország összes vízfolyásaira az elméleti vízerőkészlet kimutatása, a korszerű hidrológiai ismereteknek és energiagazdasági elveknek megfelelően, figyelembe