Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)
V. A nyelv zenéje
„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” Én így olvasnám: „Ha balgaság, ha tévedés . ..tehát nem hangsúlyozom a két ha kötőszót. Lehet, hogy más viszont úgy értelmezi: akár balgaság, akár tévedés, tehát: ha balgaság, ha tévedés. Valószínűbb azonban, hogy ebben a mondatban a feltételes ha kötőszót kell látnunk, ezért nem is kell hangsúlyoznunk. Ezt bizonyítja a befejező sor is, ahol kétségtelenül feltételes mellékmondatot vezet be: „Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” Ugyanilyen példa József Attila Kései siratójának befejezése: „Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, I ebbe fog belehalni.” Itt sem hangsúlyos a ha kötőszó. 133