Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)
IX. Mit is jelent?
De persze nem ritka náluk az esik a hó, sőt a hull az eső kifejezés sem, jeléül annak, hogy az a szigorú, mesterséges különválasztás, amelyet némelyek érvényesíteni szeretnének, a valóságban nem érvényesül. Lássunk csak néhány példát! Ismerjük Petőfi kedves dalát: „Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső...” De ugyancsak ő írta ezt is: „Vad téli éj. Sűrű hópelyhek esnek” (Téli éj). Adynál is „Szapulva hull hideg eső. . (Barna Ég alatt), József Attila egyik legszebb versében meg éppen ennek a hull igének van különös szerepe: És mégis, mint aki barlangból nézi A hosszú esőt — néztem a határt: egykedvű, örök eső módra hullt, szüntelenül, mi tarka volt, a múlt. (A Dunánál) Egy másik versében meg az esik van jobban a helyén: esik, esik, hisz az a dolga. Lassudad országos eső, nehézkedve és panaszkodva. (Esik) Idézhetjük aztán Szabó Lőrinc kedves gyermekversét is, azt, amelyiknek a címe is, a vége is így hangzik: Esik a hó. Illyés Gyula hangulatos tavaszcsalogatój a is ide kívánkozik, az, amelyikben a szénfejű cinke, dunántúli nevén cinegemadár perli ki a telet hangos szóval: „Ki, ki, tél! Ki, ki!” Hull a hó, szitál, de dél felé már beleszól a téli csöndbe az első madár Hull, hull, hullogat, de oly ingatag hull a porhó, amióta benne ez a hang! Es, es, esedez, szinte beteges a havazás, úgy kipörli a kis énekes. 239