Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)
X. Melyiket válasszam?
A felsorolt példák közül a ’kettő, illetőleg valamely szempontból egy egységet tevő két személy vagy tárgy’ jelentésű pár szavunk azok közé tartozik, amelyekhez csak a -ja rag kapcsolódhat. Párja, nem pedig pára. Van persze pára szavunk is, de ez egészen mást jelent. Szláv eredetű szó. Első jelentése Értelmező Szótárunk szerint: ’vízgőz, finom köd’. „A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd vagy pára” -— írja József Attila. De ismerjük pára szavunknak ’lehelet’, ’látható lélegzet’ jelentését is. Különösen állatokra vonatkoztatva. Ebből a jelentésből meg természetesen fejlődött az ’állat életereje, állati lélek’ jelentés, ahogy lélek szavunk is a lélegzéssel van összefüggésben. Átvitt értelemben aztán szoktuk használni magának az állatnak, sőt néha embernek a megnevezésére is: hűséges pára, az a szegény pára stb. Ahogy a lélek szó is jelenti magát az embert is. Gondoljunk csak az ilyen szavakra, kifejezésekre, mint: lélekszám, lelkem, drága lélek, szegény lélek stb. De — mint mondtam — a pára szót főként állatra vonatkoztatva szoktuk használni. — Szegény pára, mondjuk például, amikor látjuk, hogy egy sovány, beteg ló küszködik a megrakott kocsival. De azt már nem tesszük jól, ha ilyenkor így fakadunk ki: szegény pária — mint néhány hónapja egyik hetilapunkban olvastam. Mert a pária a mi nyelvünkben elnyomott, nyomorult, sínylődő embert jelent, lovat aligha. 265