Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)

X. Melyiket válasszam?

esetben már a -t tárgyrag is odakívánkozik: mossátok meg a kezeteket. Ezt ismerve érthetjük és magyarázhatjuk meg H. G.-né kifogását: a vállaink ragtalan tárgy azért szokatlan, mert többes számú a birtokos személyragja. De persze költőknél ez sem olyan feltűnő, s nem is ritka. Emlékezzünk csak Petőfire: „S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Ven­ni észre gyászos tévedésünk.” És Arany is él ezzel a formával, például a Szondi két apródja című versében: „Lánу-arcotok a nap meg nem süti nála ...” Említsük meg még, hogy bizonyos személyragos névmások ugyan­csak kifejezhetik a tárgyat rag nélkül is. Egyaránt helyes: engem vagy engemet, téged vagy tégedet. S gondoljunk József Attila Születésnapom­ra című versére. Azt írja készülő verséről, hogy: „ajándék, mellyel meglepem | e kávéházi szegleten | magam | magam”. Azaz: meglepem magam magamat, vagy magamat magam. Nem is lehet igazában eldön­teni, melyik az alany, melyik a tárgy. Levélírónk Radnóti Miklós versét idézte. Adjuk vissza a kölcsönt, fejezzük be vizsgálódásunkat egy másik Radnóti-verssel, a Két töredék első részéből idézvén példákat a ragtalan tárgyra: sötét lett és téged se látlak itt, pedig mellettem állsz e lomb alatt, de elrepülsz, kibontod szárnyaid. Már tested sincsen. Angyal vagy talán? Hiába hagysz itt, visszatérsz, tudom. Már tested sincs? rád is szitál a köd s megősziti hajad a homlokod fölött. 274

Next