Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)
XVI. A mesterek példája
AZ IGAZAT MONDD, NE CSAK A VALÓDIT A József Attila emlékére rendezett középiskolás szavalóversenyek egyikén azt kérdezte tőlem valaki: „Mi a pontos jelentése ennek a szónak: valódi? Ellentétben áll-e a valódi és az igaz, igazi jelentése egymással?” Azonnal sejtettem, de a kérdező hamarosan meg is mondta, hogy József Attilának ez a sora adta a problémát: „az igazat mondd, ne csak a valódit”. A Thomas Mann üdvözlése című versben olvasható ez a sokszor idézett, szinte már szállóigévé vált sor. Az egész mondat így hangzik: Te jól tudod, a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Kétségtelen, hogy a költő használatában a valódi és az igaz szemben áll egymással, pontosabban: a valódi kevesebb, mint az igaz. (Mint Wacha Imre közli: a költő kéziratában ilyen változatai is voltak e sornak: az igazat mondd, és ne a valódit; az igazit mondd, és ne a valódit.) A mindennapi nyelvben azonban ezt a két szót igen gyakran egymás teljes értékű szinonimájaként használjuk, helyettesíthetjük őket egymással, anélkül, hogy mondatunk értelme számottevően megváltoznék. Ebből adódik a probléma. Nincs lényeges különbség köztük, akár azt mondom: valódi tokaji, valódi francia, akár ezt: igazi tokaji, igazi francia. De egyformán beszélhetek valakinek a valódi vagy igazi nevéről, foglalkozásáról, lakóhelyéről is. Az igazán és valóban is felcserélhető a legtöbb esetben. Költőink nyelvhasználata sem mutat más képet. Például a Petőfinél olvasható ,,valódi grófi élet” (Az apostol), „valódi kiskirályság” (uo.), „valódi béke” (Azt hivém, hogy), „valódi haddelhadd” (Szeget szeggel) kifejezések értelme sem lenne más, ha a valódi szót igazi-vad cserélnénk fel. S amikor Petőfi így végzi egyik levelét: „... voltam, vagyok és leszek valódi, hű, igaz . .. barátod” (Luby Zsigmondnak, 1847), akkor szintén aligha tulajdonított a valódi jelzőnek az igaz-tói eltérő jelentést. 432