Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)
III. Neves dolgok
Egy név kedveltségét, gyakoriságát azon is lemérhetjük, milyen ok becéző változata van. A József névnek nagyon sok van. Ha meggondoljuk, tulajdonképpen csak becéző formában él a közhasználatban. Alig van ember, akit a környezete így szólítana: József. Főként a Jóska, Józsi becéző forma van elterjedve, de gyakori a Józsó, a Józsika s az idegen eredetű Dódi, Szepi, Pepi is. A székelyeknél meg találkoztam a Joskacska formával is. Persze, mert ők már egyáltalán nem érzik a Jóska névben a becézést, Jóska náluk az idősember, a kisgyerek pedig ehhez képest Joskacska. Az is igaz, hogy náluk a macska is macskacska, a kecske is kecskecske s a menyecske meg menyecskecske, mint Kriza János is följegyezte a Vadrózsákban. A József keresztnév, akárcsak a többi, vezetéknévként is elég gyakori. Egyet bizonyosan ismer minden magyar ember: József Attila nevét. Becéző változatából is lett vezetéknév: Jósika. Ha szabályosan ejtjük, sokan persze nem ismernek rá az Abafi és A csehek Magyarországban szerzőjének nevére. A helyes ejtése ennek a névnek ugyanis Józsika. Az s a zs hang régies írását tükrözi. 73