Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen (Budapest, 1968)
IV. Hogy szólítsam? Hogy nevezzem?
sadalom szoros kapcsolatát, összefüggését példázza. De ez csak az egyik — bár legfontosabb, leglényegesebb — motiváló ja ennek a nyelvi jelenségnek. Ezenkívül sok minden oka lehet még, csakhogy erre a sok mindenre eddig nem figyeltünk fel, mert nem kutattuk, nem foglalkoztunk vele alaposan, módszeresen. A módszeres kutatás majd pontosan fel fogja tárni, milyen okok játszanak közre az említett nyelvi forma kialakulásában, elterjedésében, milyen foglalkozási ágakban, milyen társadalmi rétegekben találkozunk vele, mekkora a gyakorisága, s milyen széles a használati köre, van-e és milyen sajátos hangulata stb. Az sem érdektelen továbbá, hogy ez a forma milyen más megnevezési formákkal váltakozik, azaz például használatos-e a puszta családnév rövidített vagy becézett formája, vagy hogy milyen esetekben válik társadalmi érvényűvé, „köznyelvivé” a családnévből és a keresztnév becézett változatából álló megnevezési forma. (Bajor Gizella, Jászai Mária ugyanolyan szokatlan, szinte lehetetlen, mint Kaffka Manci vagy Hajnal Panni, noha Jászai és Kaffka egyaránt használatos.) De nemcsak a nők megnevezésével kapcsolatban merülnek fel ilyen kérdések. Azt kell mondanunk, hogy a megnevezésnek egyik esetben ilyen, a másikban olyan formája a férfiak esetében is előfordul. Hogy ennek a jelenségnek mi a „szabálya”, mik az okai, mik a törvényszerűségei, szintén nem nagyon tudjuk. Nem vizsgáltuk. Vegyük most csak az írókat. Kosztolányi Dezsőt igen gyakran emlegetjük puszta vezetéknevén. Szabó Lőrincet szinte soha. Nyilván azért, mert a Szabó név nem ritka az írók között. Illés Bélát nyilván ugyanilyen okból nemigen mondjuk és írjuk Illés-aek. Illyés Gyula viszont gyakran szerepel puszta vezetéknévvel. József Attila szinte sohasem! Pedig József vezetéknevű költőnk sincs más; itt a József keresztnév gyakoriságának a befolyása érvényesülhet. Kassák Lajossal gyakrabban találkozunk Kassák-kéni, mint teljes nevén. Igaz, a Kassák nevet csak ő képviseli az irodalomban. De Veres is csak egy van, mégis mindig Veres Péter-1 írunk és mondunk. Nagy Lajosról írva sem emlegetünk Nagy-ot, még akkor sem — egy róla szóló tanulmányon belül —, ha más azonos nevű íróval való összetévesztésének a legkisebb veszélye sem áll fenn. Ez esetben talán a név rövidsége, illetőleg a vezeték- és a keresztnév harmóniája a döntő. Mindezeket érdemes és fontos megfigyelni, tanulmányozni és értékelni is. A gondos vizsgálat majd megmutatja, milyen erők működnek közre, milyen okok döntik el, hogy a valóságban hogyan élünk a nevekkel. Bizonyosan jelentős szerepe van egye-95