Lőrinczy Éva, B.: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerűségei - Nyelvészeti tanulmányok 19. (Budapest, 1979)

A MAGYAR MÁSSALHANGZÓ­KAPCSOLÓDÁSOK RENDSZERE ÉS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI (Nyelvészeti tanulmányok 19.) Ez a munka a magyar mással­hangzó-rendszer két-, három- és olykor több elemű kapcsolódá­sainak rendszeres és módszeres feltárására vállalkozik a nyelv­járási szókincsből merített, több ezer tőmorfémát számláló adat­halmaz vizsgálata alapján. A köznyelvi és nyelvjárási szó­alakok egybevetése útján képet ad egyrészt a mássalhangzók kapcsolódási potenciáiról, azok gyakoriságáról, megterheltségi fokáról, másrészt azt is kideríti, hogy e kapcsolódások közül melyek azok, amelyeket más­salhangzó-rendszerünk meg­szüntetni igyekszik, melyeket tűr meg, melyeket alakít ki, ha genetikailag nem tartoznak az érintett tőmorfémákelemei közé. Az elsősorban fonetikai-fonoló­giai arculatú munka a lexikai, s ezen belül különösen az etimo­lógiai kutatások számára ígér hasznos eredményeket, de ter­mészetesen a dialektológia is várhat tőle bizonyos tanulságo­kat. Érdekes adalékokat szolgál­tat a pszicholingvisztika szá­mára a mássalhangzó-kapcsoló­dások genezisének, a kialakítá­suk, ill. megszüntetésük hátteré­ben meghúzódó pszichikai té­nyezőknek a kutatása. A tanul­mány minden bizonnyal a finn­­ugrisztika körében folyó, össze­hasonlító fonetikai-fonológiai vizsgálatok egyik jelentős adat­­szolgáltatója lesz. m AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST B. BÖRINCZY ÉVA

Next