Lőrinczy Éva, B.: A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerűségei - Nyelvészeti tanulmányok 19. (Budapest, 1979)
A MAGYAR MÁSSALHANGZÓKAPCSOLÓDÁSOK RENDSZERE ÉS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI (Nyelvészeti tanulmányok 19.) Ez a munka a magyar mássalhangzó-rendszer két-, három- és olykor több elemű kapcsolódásainak rendszeres és módszeres feltárására vállalkozik a nyelvjárási szókincsből merített, több ezer tőmorfémát számláló adathalmaz vizsgálata alapján. A köznyelvi és nyelvjárási szóalakok egybevetése útján képet ad egyrészt a mássalhangzók kapcsolódási potenciáiról, azok gyakoriságáról, megterheltségi fokáról, másrészt azt is kideríti, hogy e kapcsolódások közül melyek azok, amelyeket mássalhangzó-rendszerünk megszüntetni igyekszik, melyeket tűr meg, melyeket alakít ki, ha genetikailag nem tartoznak az érintett tőmorfémákelemei közé. Az elsősorban fonetikai-fonológiai arculatú munka a lexikai, s ezen belül különösen az etimológiai kutatások számára ígér hasznos eredményeket, de természetesen a dialektológia is várhat tőle bizonyos tanulságokat. Érdekes adalékokat szolgáltat a pszicholingvisztika számára a mássalhangzó-kapcsolódások genezisének, a kialakításuk, ill. megszüntetésük hátterében meghúzódó pszichikai tényezőknek a kutatása. A tanulmány minden bizonnyal a finnugrisztika körében folyó, összehasonlító fonetikai-fonológiai vizsgálatok egyik jelentős adatszolgáltatója lesz. m AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST B. BÖRINCZY ÉVA