Lukács Borbála: Szellemtörténet és irodalomtudomány. Vázlatok a Minerva köréből - Irodalomtörténeti füzetek 70. (Budapest, 1971)
Thienemann Tivadar és az „Irodalomtörténeti alapfogalmak”
titkát nem mondanivalójában, hanem démoni egyéniségében találja fel, olyan gondolati mozzanatot vesz át, mely a fasizmus szellemi előtörténetéhez tartozik. Az „irodalmi” társadalom falát az irodalmi tények ostromolják, első pillantásra is nyilvánvaló módon. Közismert pl., hogy a Zalán futásának egykorú népszerűsége száz év óta erősen csökkent. Megmutatják-e az Alapfogalmak, miért tetszik az „atomizálódott individuumoknak” ma ez, holnap más? Nem kell-e az eposz-igény letűnése mögött a nemesi múlt-idézés kihalását is észrevennünk? Nem sokkal később azt tapasztaljuk, hogy a romantikus beállítottságú magyar olvasóközönség pl. az orosz realista alkotásokban főleg — a másodlagos — romantikus mozzanatokat érti és kedveli.34 Megvilágítja-e az írói lélek (szerzői és olvasói) kettősségét hirdető tanítás, hogy milyen közösségben mikor milyen írói tulajdonságok keltenek visszhangot ? Ady versei körül permanens vihar kavargóit, József Attila költeményeire — kevesek egyetértésétől, együttérzésétől eltekintve — némaság borult. Ady talán kevésbé volt eredeti? József Attila talán nem figyelte a tömegek szavát ? Ugyan mit magyaráz meg itt a szétforgácsolódott publikum tézise és a metafizikus siker-teóriák ? Az irodalmi alkotás útját a polgári társadalomban marxistának éppen nem mondható tudósok is az áru útjához hasonlították. S ha a művészet sorsa az árué, nem kell-e az irodalmi élet vizsgálójának a „megrendelő” ízlése és kívánságai után kérdeznie? A közönségtől függ a siker - miféle siker? Milyen erők formálják a közönség ízlését, milyen társadalmi rétegek alkotják az olvasóközönséget, micsoda tömegek tengődnek „irodalomalatti” sorban? Lehet-e minderre választ adni a könyvek tartalmi ismerete nélkül — s a társadalom ismerete nélkül, mely a könyveket útjukra bocsátja és befogadja? 34 L. Zöldhelyi Zsuzsanna: Organicseszkije i nyeorganicseszkije momentü vo vzaimootnosenyijaeh russzkoj i vengerazkoj kultur. ALitt, V. 353. 102